Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. szeptember - Civitas Europica Centralis
2015-09-08
oldal | 17 2015. szeptember 8. úgy, hogy mindeközben Budapesten verik el a port, amiért nem biztosít azonnal ellátást a számolatlanul özönlő embertömegnek, vagy nem engedi tovább őket. Csakhogy ez utóbbi az uniós szabályok megszegése – a paradoxon az, hogy minden elhibázott kommunikáció, kapkodás és teszetoszaság ellenére még mindig Magyarország volt az, amely a görög partoktól Calais-ig legalább valamelyest a migránsügyben a saját és az Unió határainak védelméért tenni akaró, felelős államként próbált viselkedni. Azzal viszont, hogy az osztrák és a német hatóságok a gyalogszerrel útnak indult migránsáradat láttán úgy döntöttek, beengedik őket, a hatályos schengeni előírások és a migránsok regisztrációjára vonatkozó dublini szerződés gyakorlatilag a kukába került …” Balogh Levente (krónika) História Migrációk a szerb történelemben A történelem egyik haszna az lehet, ha megpróbálunk a múltban inspirációt keresni a ma kihívásaira … Szerbia a balkáni migrációs vonalak legkeresettebbikét foglalja magában. Már a történelem előtti időkben vándoroltak a NagyMorava—Dél-Morava—Vardar-vonalon. Az újabb iskolai tananyagban 1077-től eredeztetik a szerb államiságot, noha szlávok már jóval ez előtt éltek a Balkánon. A Nemanja-dinasztia idejétől, a XIII. századtól Szerbia központja Ras, Raška, azaz a mai Sandžak volt. Itt már akkor is több kultúra volt jelen. Egyrészt a bizánci érdekövezet részeként az értelmiségi/papi elit a görög nyelvet használta, másrészt a római időkből a Balkánon maradt egy újlatin nyelvet beszélő, pásztorkodó közösség, a vlachok. Ők vallási szempontból a szerb autokefál egyházhoz tartoztak, és idővel egy részük teljes mértékben szerbbé vált, másokból a román nép alakult ki, de egyéb újlatin népek is éltek a Balkánon. A középkori Szerbia etnikumai között nyelvi, kulturális okok miatt nem volt konfliktus, hiszen életmódjuk jól elkülönült, jól és pontosan szabályozták a szerepeket (e folyamat végterméke Dusán törvénykönyve). A középkorban megfigyelhető a szerb állam délre tolódása, Koszovót és a történelmi Macedónia nagy részét is meghódították, de ez nem csak katonai siker volt. A szerb uralkodók pragmatikusan jártak el. A kereskedelem révén a kölcsönös haszon jegyében az albánokkal harmonikus együttélés alakult ki. Sőt, az albánok egy része a szerb ortodox egyház híve lett, és az idők folyamán szerbbé vált. Mivel Koszovóban a bányászat is fontos volt, szász bányászokat is letelepítettek Erdélyből. Ezenkívül a dubrovniki kereskedőknek is volt állandó kirendeltségük. Az archeológiai adatok szerint a középkori szerb lakosság biológiai jellemzői nagymértékben különböznek a maiaktól, és ez a bevándorlások eredménye … (http://hetnap.rs/)
