Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-11
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. AUGUSZTUS 11. 13 országokat, amelyekben származásuk miatt legtöbbjüket minden valószínűség szerint elpusztították volna. Új hazájukban nem zárkóztak be elefántcsonttornyukba, hanem igyekeztek a döntéshozókat az általuk vélt helyes irányba befolyásolni. Géniuszok nem születnek minden évszázadban, különösen nem egy kis országban, az sem állítható viszont, hogy a második világháború utáni évtizedekben felnőtt generációból teljesen hiányozna a kreativitás, és képtelen lenne a kihívásoknak eleget tenni. Érthetetlen, hogy a kormány miért nem hasznosítja nagyobb mértékben hazánk fejlődésének elősegítése érdekében a magyar szürkeállományt. Miért nem vonja be az ország technológiai és társadalmi fejlődését célzó programok kialakításába? Vagy úgy gondolja, hogy erre elégségesek a politikailag hozzá közel álló tanácsadók? A kevésbé közel állók már nem tekinthetők az ország érdekében tevékenykedőknek? …” Solymosi Frigyes (nsz) A suszterszék – Vitafórum – (1.) „Még nincs teljesen kész, de már majdnem nekiláttunk” T rianon óta, az utódállamokban élő nemzeti közösségeink számára az anyanyelvű oktatás színvonala és léte mindig a vízválasztó, „lenni, vagy nem lenni?” kérdését veti fel. Anyanyelvünk több mint kommunikációs eszköz, identitástudatunk meghatározója, a hovatartozás csalhatatlan, tartást adó bizonysága, erősebben köt össze, mint a vér. Közösségünk számára a nyelv nemcsak a tudat meghatározója, hanem védelmező és éltető közege is. Etnikai tudatunk nem képes túlélni a nyelv és a kultúra elvesztését: nélkülük menthetetlenül feloldódunk a többségi nemzetekben. Az erdélyi magyarság egészére jellemző negatív demográfiai mutatók szerint a szórványban 15%-kal – Arad megyében ennél is jobban – csökkent a gyermekek száma, amely – egyéb tényezőkkel ötvözve – végveszélybe sodorta magyar iskolahálózatunk létét, s az évtized végéig 235 erdélyi településen megszűnhet a magyar oktatás. A szórványban, a veszélyeztetett iskolák szomszédságában nincs más magyar tanintézet, így az itteni magyar gyermekek 2020 után nem biztos, hogy majd anyanyelvükön tanulhatnak. A veszélyeztetett iskolák megtartása speciális tennivalókat és sürgős helyi és regionális cselekvési tervek kidolgozását igényli …” Murvai Miklós vitaindítója (nyugati jelen) Sértődések végjátéka „Augusztus hagyományosan nem csak a falunapok, hanem a Bukarest és Budapest közti bakalódások hónapja. Ekkora ugyanis tetőződnek a politikai fesztiválok. Júliusban a tusványosi, múlt héten az EMI, ahol elhangzik egy-két olyan kijelentés, amely borzolja a román politikusok kedélyét. Szent borzongás járja át ilyenkor a román nemzetféltőket, akiknek annyira kell a magyar nemzetvédők hőzöngése, mint egy falat kenyér. Aztán természetesen jön a marosfői polfeszt, ahol a külhoni románok találkozhatnak a bukaresti politikai elit (félre)nézeteivel. Negyed évszázados hagyomány immár, hogy amint Tusványost vagy újabban Borzontot elhagyja egy látszólag meggondolatlan kijelentés Erdély, az erdélyi magyarság státusával kapcsolatosan, Bukarestben azonnal elkezdenek ágyúval lőni a verébre, a román sajtó egy része pedig igyekszik elhitetni, hogy nem veréb az, véreb. A román sajtó ilyenkor indítja be a szavazógépet ezzel a provokatív és provokáló kérdéssel: Ki Románia legrosszabb szomszédja? A választ ugye, mondanom sem kell. Elég annyi, hogy a legkevesebben a Fekete tengert jelölték be... Ám amint a tavalyi hó is eltűnik, mintha a fesztiválok idei hője is lankadt volna, s alig volt elég egy nemzetféltő hajcihőre. Noha lett volna, maradt rá igény. Ezért aztán a román politikusok hatalmas erőfeszítéseket tettek, hogy a bukaresti magyar nagykövet sajtóinterjújára berágjanak, zokon vegyék azt, hogy Zákonyi Botond szerint a két állam közös infrastruktúrájának kiépítése a román fél jóindulatának hiánya miatt késik, s ez nyilvánvalóan akadályozza a kölcsönös megismerést, a gazdasági együttműködést. Nosza be is kérették a magyar nagykövetség diplomatáját a
