Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-05
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. AUGUSZTUS 5. 10 szükség. Addig minden olcsó szlogen marad. Az eset, ami miatt most tollat ragadtam, nem Vásárhelyen történt ugyan, de vásárhelyiek a »főszereplők«, és ugyancsak leckét adtak fel abból, hogy hogyan képzelik el a harmóniát, azaz a román–magyar együttélést, hiszen erről van szó. Az történt, hogy a múlt hét végi Nyárádmenti Napok nyitómozzanatára, a felújított és kibővített idősotthon avatóünnepségére, ahogy illik, meghívták a megye prefektusát és a megyei tanács elnökét is. A megye két vezetőjét azonban annyira felháborította a román és az európai lobogó mellé kitűzött székely és magyar zászló, hogy – miután választás elé állították a város polgármesterét, hogy vagy a zászlók, vagy mi, a városvezető pedig a zászlókat választotta – tüntetően távoztak az ünnepségről…” Mózes Edith (népújság) Lehetne magyarul? „Az erdélyi magyar közösség igényességéről, önbecsüléséről rendkívül rossz bizonyítványt nyújtanak a különböző intézmények homlokzatán, helységnévtáblákon, sőt hivatalos szövegekben éktelenkedő, bántó tévedések. Köztudott, hogy nagyon sokan képtelenek vagy hanyagok megtanulni helyesen írni anyanyelvükön, ami sokak szerint a műveletlenség jele. A szégyen viszont hatványozódik, ha nyelvi fogyatékosságunkkal egész közösségünket megbélyegezzük. Évekig tartott, amíg politikai lobbik és alkuk árán sikerült kiharcolni, hogy erdélyi településeink nevét magyarul is feltüntethessük, de az anyanyelvhasználatért folytatott küzdelem korántsem tekinthető befejezettnek. Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen még ma is közelharcot kell vívni a többségi pártokkal, hatóságokkal, önkormányzatokkal a magyar helység- és utcanévtáblákért, az anyanyelven történő hivatalos ügyintézésért…” Rostás Szabolcs (krónika) Megcsúfolt hazafiság „A Majdan-téri forradalom és az azt követő kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus retorikája sokat vesztett eredeti fényéből. A kötelező katonai sorozások elapasztották a hazafias lelkesedést. Vidékünkön egyre jobban terjed az a szemlélet, hogy míg korábban a gulágra, most az ATO-ba viszik a férfiakat …” Szabó Sándor (kiszo) Válságok válsága „Az utóbbi negyed évszázadban Ukrajna (s így a területén élő magyarság is) folyamatosan szenved valamilyen válságtól, gyakorta egyszerre többtől is. A gazdasági, pénzügyi, politikai vészhelyzetek hiánytalan felsorolása szinte reménytelen vállalkozás lenne. Pedig ezekről születtek tanulmányok, szerepeltek a hírekben, elemezték okait, vizsgálták következményeit. Az általános hanyatlás egyik, talán legfontosabb, összetevőjéről a politikai élet szereplőinek túlnyomó többsége következetesen hallgatott. A filozófusok, a társadalmi élet tudós vizsgálói is kényesen kerülték. A közösség életerejét piócaként elszívó erkölcsi meghasonlásra gondolok. A mély hallgatásnak, a cinkos némaságnak oka van. A nemzetállam megteremtésének ámokfutása közepette aligha lett volna taktikus annak közhírré tétele, hogy a rossz politikai, gazdasági döntések következményeként, a hatalomért folytatott könyörtelen, esztelen harc közepette a társadalom egyre mélyebb morális válságba süllyed. Pedig a figyelmeztető jelek Ukrajna függetlenné válásának pillanatától jelen vannak. A kárpátaljai magyarság sorsáért aggódók valóságos sorscsapásként élték meg, hogy a múlt század kilencvenes éveinek elejétől egyre többen telepedtek át az anyaországba. Akkor azt hittük, ez a mi lokális válságunk, valójában hatalmas tömegek mozdultak meg, ami mára oda vezetett, hogy országnyi ukrán állampolgár hagyta el szülőföldjét, vállalt huzamosabb időre munkát, telepedett le szerte Európában. A történtek magyarázataként állíthatjuk azt, hogy ennek kizárólag gazdasági motivációi voltak…” Csabay Attila ( http://tiszanews.org.ua/ ) Megkérdezném a menekülteket „Szinte általánosan elfogadott dogmává vált Nyugaton, hogy az „igazi” politikai menekülteket mindenképpen be kell fogadni. Még a bevándorlás ellenzői is többnyire ezt szajkózzák, majd rátérnek arra, hogy a gazdasági migránsok esetében mennyire más a helyzet. Van azonban egy alapvető probléma ezzel a nemzetközi szerződésekből és az uniós jogrendből is fakadó kötelezettséggel. Mégpedig az, hogy következetes
