Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis

2015-08-31

oldal | 9 2015. augusztus 31. V

V

é

é

l

l

e

e

m

m

é

é

n

n

y

y

,

, p

p

u

u

b

b

l

l

i

i

c

c

i

i

s

s

z

z

t

t

i

i

k

k

a

a

,

, i

i

n

n

t

t

e

e

r

r

j

j

ú

ú

,

, b

b

l

l

o

o

g

g

2

2 Trencsényi László: a polgári társadalom csak blöff  Még az oktatásirányításban is tisztán

érezhető a nosztalgia a Horthy-korszak iránt, a kormány felelőtlen oktatáspolitikája, amelyet

szemmel láthatóan a miniszterelnök napi rigolyái alakítanak, nem kiművelt emberfők, hanem alattvalók nevelésére törekszik - véli Trencsényi László. A Magyar Pedagógiai Társaság

ügyvezetője és a Hálózat a Tanszabadságért mozgalom alapító tagja szerint a tanárok számára is

egyszerűbb demokratikus helyett egy diktatórikus rendszert képviselni az iskolákban. Az

oktatás sóval behintett talajából azonban még mindig nőhetnek életképes csírák  „…Ha úgy

tetszik, bizonyos szemszögből azt is valamiféle épülésnek lehet nevezni, hogy az Iszlám Állam

felrobbantja Palmürát. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett jobboldali kormányzat

az elmúlt években lényegében zöldmezős beruházási terepet készített elő az oktatás átalakítását

szolgáló tervei számára, lerombolta azt, amit a rendszerváltás után nemzeti egységben

képzeltek el a rendszerváltó politikai erők és a pedagógiai szakmai mozgalmak. Minden, szárba

szökkenő és talán a jó irányba mutató kezdeményezést a puszta földdel tett egyenlővé a NER,

néhány dolgot mélyre is ásott, nemcsak dózerolt … Azok a nagyszabású tervek, amelyekkel

porondra lépett a kormányzat, s amelyekkel végigcsinálni vélte a köznevelés ámokfutásszerű átalakítását, igazán nem is indultak be. Építésnek lehetne nevezni a Klik létrehozását vagy a

tankönyvellátás monopolizálását? Ha az idén nem lesz botrány a tankönyvek körül, az annak

köszönhető, hogy a Kello visszapasszolta az iskoláknak a tankönyvcsomagok összeállítását, az

egyéni kiosztást. Ugyanakkor ez jól mutatja: a sóval behintett oktatásügy talajából talán mégis

visszanő néhány életképes csíra, amelyek az elmúlt 25-30 évben működőképesnek látszottak.

Talán megértették, hogy mamut intézményekkel képtelenség irányítani, még a Klik

decentralizációja is megkezdődött. A rombolás persze más szférákban is megvan, amelyek

közvetlenül érintkeznek az iskola világával; a gyerek- és serdülőszervezeteket szétzúzták,

elvonták az utolsó csepp támogatást is. Még a cserkészek sem kapnak annyit, amennyiből tudnának valamit fejlődni, nagyon kevesen is vannak. A rendszerváltás után jó irányban

tájékozódó úttörőmozgalom karaktergyilkosság áldozata lett, a többi gyerekszervezet nyakán is

ott a hurok, elsorvadtak. A Nemzeti Együttműködési Alap elnöke, a Békemeneteket is szervező Csizmadia László nem ezekre a szervezetekre fordította a pénzeket. Ugyanakkor a Tokaji

Borbarátnők Társaságának tavaly több milliós támogatás jutott, miközben a serdülőszervezetek csak néhány százezret kértek, de annyit sem kaptak. A közművelődés állami támogatása szintén

minimális. Az orbáni oktatáspolitika erősen gyanítható célja a kiművelt emberfők számának

csökkentése …” (nszv) Mélabú vagy munka  Lengyel László "Mélabú vagy munka" címmel írt helyzetelemzést  „Itt már nem lesz semmi.” „Nekünk végünk van.” „Fidesz után jön a Jobbik, Jobbik után megint

a Fidesz, utánunk a vízözön.” „Mit lehet várni ettől a társadalomtól? Semmit. Mit lehet várni

ettől az ellenzéktől? Semmit.” „Fiam Londonban, lányom az unokáimmal Münchenben, én

pedig eláshatom magam a világvégi Magyarországon.” „Mondj valami vigasztalót! Úgyse

hiszem el.” Valóban nem vigasz: gondolkozni és dolgozni kellene! A megoldás nem ők, hanem mi, sőt nem mi, hanem én. Személyiségnek lenni, saját sorsunkat kezünkbe venni, amikor az egész, és különösen a magyar világ mindent megtesz, hogy ne legyen személyiségünk, és arra

nyom, hogy nyugodjunk bele a sorstalanságunkba – ez a kihívás. Egy kis méltóság. Egy kis

bátorság. Vagy ez sok? Hát akkor kevesebb belenyugvás és kevesebb gyávaság. Munka a saját

területünkön és párbeszéd a többiekkel. Tizenhárom kormányt értem meg felnőttkoromban. Tizenkettő jött és ment. Ez is elmegy. Két rendszerváltást: egyet ’89-ben, kifelé az 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját