Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-21
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europi ca Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. AUGUSZTUS 21. 1 1 8 8 próbálkozni. Önmagában az egyetemi oktatás itt is hasznos lehet. Azonban azt hiszem, a vészkorszak emlékezetének oktatási súlypontját valahová a középiskolába kellene terelni. Úgy, ahogyan azt egyébként a 90-es évek legvégétől a magyar holokausztoktatás már megpróbálta. Hiszen ebben az ügyben a pedagógusviták már a 90-es évek második felétől folytak. ’98-ban akkreditáltak az oktatási tárcánál a témában pedagógus-továbbképzési programot. 2001-ben megjelent a téma első tanári kézikönyve, nem sokkal később első magyar tankönyve is. Ebben már a roma holokauszt is szerepelt. A 2000-es évek első felében a témában több pedagóguskonferenciára is sor került, esetenként 150-200 résztvevővel. Anyagaikat később Szabolcs Ottó szerkesztette egybe. A téma oktatási módszertanával foglalkoztak a Holokauszt Füzetek és a Történelempedagógiai Füzetek is. 2014 tavaszán a dél-kaliforniai egyetemmel együtt egy sor középiskolában – Hajdúböszörménytől Székesfehérvárig – próbáltak ki programokat. Szita Szabolcs első Páva utcai igazgatósága alatt sok hazai tanár kijuthatott továbbképzésre a Jad Vasembe. nem próbál valamit simítani beszédmódján a holokausztról, egyszerűen nem tudják támogatását a világban elvállalni. Ezért engedni látszik a Józsefvárosi pályaudvari projektben …” Tamás Pál (nsz) “Göllner András szerint Kanada meszebb van Magyarországtól mint Makó Jeruzsálemtől” A Klubrádióban Bolgár György Megbeszéljük c. műsora keretén belül interjút készített Göllner Andrással ( http://kanadaihirlap.com/ ) Vajdaságban a VMSZ történelmet írt: aláírásgyűjtést szervezett a pártvezetést bírálni merészelők eltávolítására „…a négymondatos közlemény és az a „spontán levél”, amire e bejelentés hivatkozik, melyet a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) sajtóosztálya az elmúlt hét első napján tett közzé , jó eséllyel pályázhat arra, hogy soron kívüli, kivételes eljárással hungarikummá minősíthessék: a két pártdokumentum megtestesíti a magyar kreativitás utolérhetetlenségét és egyedülálló értékteremtési képességet bizonyít. Ezzel egyidejűleg egy olyan politikatörténeti kuriózumot is létrehozott, ami a Kárpát-medencei magyar közösségek pártjainak és érdekvédelmi szervezeteinek bő negyedszázados történetében még nem találkozhattunk, noha ’89 után a fantáziadús ötletelőkből eddig sem volt hiány az önszerveződéseinkben. Ne csigázzuk tovább az érdeklődést, következzen a lényeg: a VMSZ-ben az elégedetlen párttagok eltávolítását „spontán” aláírásgyűjtéssel kívánta legitimizálni a bírálatokkal szembesülő pártvezetés …” Bálint-Pataki József ( http://www.maszol.ro/ ) A kiválasztódás útvesztői „…A modernitásban főként az individuumok számára megnyíló kemény versenyfeltételek teremthettek pozitív szelekciós nyomást. S ez a nyomás a közösségek szintjén is érvényesülhetett. A zsidók, az örmények, görögök és számos más kisebbségi csoport esetében a kimagasló egyéni és közösségi teljesítmények annak voltak köszönhetők, hogy a kisebbségi közösség tagjainak az érvényesüléshez huzamos időn át jobban kellett teljesíteniük, mint a többségi közösség tagjainak. Erre egy sajátos, a kisebbségi helyzetből fakadó adottság is kitűnő feltételeket teremtett. A kisebbségi ember ugyanis egyszerre kívülről és belülről is látja az őt körülvevő emberi világot. Természetesen csak akkor, ha a többségi kultúrába is beágyazódik, miközben saját kulturális identitását is sértetlenül megőrzi. A külső és belső nézőpont együttes érvényesítése jóval összetettebb és valóság közelibb látásmódot tesz lehetővé. A kisebbségi ember, kétnyelvűségéből is következően, jóval könnyebben felismeri az alternatívákat. Így aztán a problémamegoldásban is jelentős előnyökre tehet szert. Hogy mennyire így van, azt az is jelzi, hogy a kisebbségben élő görögök mindenfelé kimagasló teljesítményekre voltak képesek (a modern Románia is nagyrészt nekik köszönhető), de többségiként (azaz saját hazájukban) meglehetősen silány teljesítményt nyújtanak. Mindebből az következne, hogy mi, romániai magyarok, ha képesek lennénk a helyzetünkből fakadó előnyöket kamatoztatni, hátrányaink dacára is sikerre lennénk ítélve. Kevés kivételtől eltekintve szemmel láthatóan nem vagyunk. A
