Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. augusztus - Civitas Europica Centralis
2015-08-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Bud apest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. AUGUSZTUS 2. 13 „úgynevezett” Székelyföld, meg az „úgynevezett” Nagy-Magyarország szimbólumai kínálták magukat, bár az irántuk megnyilvánuló piaci érdeklődést sokkal inkább a nosztalgia, mintsem a revíziós szándék diktálja. No meg az tényszerű megállapítás, miszerint 2012 óta befagyott a magyar–román kormányközi párbeszéd …” Csinta Samu ( http://erdelyinaplo.ro/ ) Magyar- és nemzetellenesség „Az idei tusványosi szabadegyetem legnagyobb érdeklődést kiváltó és egyben legjelentősebb közéleti programja, Orbán Viktor és Tőkés László zárónapi, Németh Zsolt által moderált nagyívű, összefogott és egymásra rímelő előadásai fényesen igazolták: nem sikerült egymásnak ugrasztani az újkori magyar nemzetpolitika két emblematikus személyiségét. Olyannyira nem, hogy Orbán Viktor immár félviccesen utalt a közelmúltbeli esetre, mondván, hogy vigyáznia kell, mit beszél, mert már Tőkés László sem tudja mindenben követni őt. A magyar kormányfő tartotta magát ahhoz, hogy ezúttal visszafogja magát retorikailag. Ami nem jelenti azt, hogy a balliberális sajtó ne pécézett volna ki magának szétszedni való részeket. Nem csoda: korunk problémáiról, Európa jövőjéről, a nemzeti identitás veszélyeztetettségéről, az újkori népvándorlásról nem lehet úgy beszélni, hogy ne említsük meg e vészjósló jelenség mögötteseit, illetve a problémamegoldás akadályozóit. Pontosabban lehet mímelni a beszédet e kérdésekben a nemzetközi baloldal toposzait zsolozsmázva, csakhogy annak a beszédmódnak több köze van a politikai propagandához, a hallgatóság ideológiai mákonyozásához, mint az értelmes kommunikációhoz, a problémák azonosításához, a valós, célirányos megoldási javaslatok megfogalmazásához. Orbán Viktor pedig, ha nem is mond ki mindent – miniszterelnökként nem is tehetné meg diplomáciai bonyodalmak nélkül –, mindig lényegi kérdésekről futtat eszmét szókimondó stílusban. Ezúttal finoman, a sorok között bírálta az Egyesült Államok „demokráciaexportját” is, amikor rámutatott: az észak-afrikai országok már nem tudnak tamponszerepet betölteni Közép-Afrika és Európa között, képtelenek feltartóztatni az Európát célba vevő újkori népvándorlást. Hogy miért nem? Az igazából fel sem tett kérdésre nem adta meg a választ a magyar miniszterelnök, hanem a hallgatósággal való együttgondolkodásra apellált. Nyilván az arab tavasznak nevezett, amerikai eredetű felforgatássorozat az, amely konszolidált, akár jólétinek is nevezhető államokból polgárháborús, élhetetlen tűzfészkeket kreált. Egyébként azért megengedte magának Orbán Viktor a Nagy Testvér bírálatát is, amikor rámutatott arra, hogy lám, beigazolódott, napjainkban úgyszólván bármi megtörténhet a világban. Ki gondolta volna ugyanis, hogy kiderül: az Egyesült Államok titkosszolgálata lehallgatja a német politikusokat, s Európa úgy tesz, mintha mi sem történt volna, sőt, szabadkereskedelmi egyezményt készül kötni a megfigyelővel …” Borbély Zsolt Attila ( http://erdelyinaplo.ro/ ) Kotleba szirén éneke „Marian Kotleba Besztercebánya megye "nemzetvédő ura" megírta nyílt levelét Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének. Ráadásul, nemcsak megírta, de még arra is vetemedett, hogy meg is dicsérje - bizonyára, hosszú, álmatlan éjszakák vívódásai után. Hát, nem tudom, de a miniszterelnök úr helyében én ennek a dicséretnek a fényében, ismerve Kotleba úr előéletét, komolyan gondolkodóba esnék, de hát Istenem, lehet, hogy csak én vagyok ennyire finnyás. Kotleba úr még egy levelet se volt rest megírni, amiben ilyen mondatok vannak: "Elérkezett az ideje annak, hogy megszüntessünk minden torzsalkodást és valamennyi történelmi ellentétet Magyarország és Szlovákia népei között. Tegyük félre a sovinizmust és egyesítsük erőinket az európai népek közös ellenségei ellen! Csak így maradhat fenn közös keresztény hitünk! Egyedül így maradhatnak fenn a szlovákok és a magyarok! Istenért, a nemzetért, Brüsszel ellenében!" Micsoda szavak, mondhatná erre meghatódva a szlovákiai magyar polgár, aki úgy ki van éhezve az efféle gesztusokra, mint hű kutya
