Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. július - Civitas Europica Centralis
2015-07-14
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CE C) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚLIUS 14. 12 Vélemény, publi cisztika, interjú, blog 2 Rechtspopulismus in Ungarn: "Zwei Schritte vor, ein Schritt zurück" "Hello Dictator!" Die öffentliche Rüge am autokratischen Regierungsstil von Ungarns Premier Viktor Orbán hallt nach. Dessen Position zur Todesstrafe hatte Kommissionspräsident Jean-Claude Juncker als "Scheidungsgrund" für Ungarn und die EU bezeichnet. treffpunkteuropa.de hat dazu den Politikwissenschaftler Daniel Hegedüs 3 (DGAP) befragt ( http://www.euractiv.de/ ) Az ENSZ hetven éve „Jóval azelőtt, hogy főtitkár lettem, az Egyesült Nemzetek Szervezete már különleges helyet töltött be az életemben. Hatéves voltam, amikor kitört a koreai háború. Emlékszem arra, hogy lángokban állt a falu, ahol éltem, és arra, hogy a családom a közeli hegyekben keresett menedéket. De egy másik látvány sokkal tovább élt bennem: az ENSZzászlóé. Az ENSZ élelmiszersegélyei mentettek meg minket az éhezéstől, tankönyveket kaptunk az UNESCO-tól, és mikor azon tűnődtünk, hogy vajon a külvilág törődik-e szenvedésünkkel, akkor már számos nemzet csapatai áldozták életüket azért, hogy helyreállítsák a békét és biztonságot. Tudom a gyerekkoromból és a több évtizedes közszolgálatban eltöltött évek után, hogy az ENSZ sokat tud változtatni. Mikor az 1945 nyarán San Franciscóban aláírt ENSZalapokmány elfogadásának évfordulóját ünnepeljük, abban bízom, hogy az emberiség még nagyobb elhatározással fog össze, hogy „az egyesült nemzetek népei” nevében íródott alapokmánynak megfelelően és egy biztonságosabb és fenntarthatóbb jövőért dolgozzon. Ha visszatekintünk az elmúlt 70 évre, az ENSZ számos eredményére lehetünk büszkék, amelyeket partnereivel együttműködve ért el: ilyen a dekolonizáció, az apartheid legyőzése, a béke fenntartása problémás helyeken, valamint számos szerződés és jogszabály kialakítása az emberi jogok védelme érdekében. Az ENSZ mindennap élelmet ad az éhezőknek, menedéket biztosít a menekülteknek, beoltja a gyermekeket a járványos gyermekbénulás és más halálos betegségek ellen. Humanitárius munkásaink dacolnak a távoli és veszélyes vidékekkel, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak, mediátoraink pedig igyekeznek elősegíteni a háborúzó felek közötti megegyezést, valamint békés megoldást találni a sérelmekre és vitákra. Az Egyesült Nemzeteket Szervezetét azért hozták létre, hogy megakadályozza egy újabb világháború kirobbanását, amivel meg is valósította elsődleges küldetését. A súlyos visszalépések ellenére biztosan sokkal véresebb lett volna az elmúlt 70 év az Egyesült Nemzetek Szervezete nélkül …” Ban Ki-Mun (nsz) Mit tanultunk Srebrenicából? „Húsz évvel ezelőtt, 1995. július 11-én a Ratko Mladics főparancsnok által vezetett szerb nacionalista csapatok több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút mészároltak le. A srebrenicai genocídium, ahogy azt a volt Jugoszlávia Nemzetközi Törvényszéke meghatározta, három napon át bontakozott ki Európa szívében, az Egyesült Nemzetek Szövetsége által szavatolt „biztonságos menedékben”. Mit tanultunk húsz évvel Srebrenica után? Az egyik tömeggyilkosság mindig másikhoz vezet. Azok a legmagasabb beosztású francia politikai és katonai vezetők, akik – Jacques Chirac 1995. májusi megválasztásáig – támogatták a szerb nacionalistákat, ugyanazok a vezetők, akik együttműködtek a ruandai népirtásért felelős rezsimmel a tuszik elleni 1994-es tömeggyilkosság előtt, alatt és után. Az Egyesült Államok sokáig karnyújtásnyi távolságba tolta magától Boszniát, ahogy azt korábban Ruandával is tette. Az ENSZ, amely a népirtás kirobbanásakor hagyta magára Ruandát, kivonta felügyelete alól a szarajevói ostromot és az etnikai tisztogatást. A holland kéksisakosok még azoktól a bosnyák menekültektől is elfordultak, akik az 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját 3 Daniel Hegedüs ist seit 2006 Assistenzprofessor an der Gesellschaftswissenschaftlichen Fakultät der Eötvös Loránd Universität Budapest. Seit Januar 2015 ist er Programmmitarbeiter am Forschungsinstitut der Deutschen Gesellschaft für Auswärtige Politik, DGAP
