Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. július - Civitas Europica Centralis

2015-07-31

K

ISEBBSÉGI

S

AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC)  H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10..

  +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net  2015. JÚLIUS

31. 13 Románia miniszerelnöke felelőtlen és populista  „Ponta bírálta Orbán Viktor erdélyi

szereplését, sőt örvendetesnek tartja, hogy Orbánéknak nem tetszik a kormánya, mert a

románok olyan kormányt szeretnének, aki nincs jóban Orbán Viktorral. Ponta üdvözölte a

román külügyminisztérium reakcióját is Orbán facebookos posztjára. Lehet Orbán bírálni,

számos estben kell is, de most nem adott rá semmi okot. Románia miniszerelnöke felelőtlen és

populista, amikor a békejobbot nyújtó Orbánt rugdossa. Mindkét ország érdeke a jó szomszédi

kapcsolatok kialakítása, ilyen nyilatkozatokkal ez nem megy. Történelmi jelképeket, nemzeti

szimbólumokat akarnának mellőzni, megvonni tőlünk, irredentának kikiáltva minket, miközben

ők legmagasabb szinten is egy másik állam, Moldva szuverenitását kérdőjelezik meg, amikor az egyesülést propagálják. A kettős mérce nem kedvez a párbeszéd elkezdésének, sőt mélyíti az

árkokat…” 



Fancsali Ernő (

http://itthon.ma/

) Dózsa György „trónja”  „A kárpátaljai magyar politikai elit valószínűleg vízválasztó elé

érkezett. Vagy képessé válik a megújulásra és az összefogásra, vagy maradnak a régi

szekértáborok. Előbbi nem garancia a sikerre, utóbbi esetén örökre bennragadnak a sárban,

mert kivonul mögülük/mellőlük a vonóerő: a nép. Mégiscsak jobb volna az előbbi mellett dönteni, elvégre az említett kivonulás nem csupán szavazópolgári mivoltában értendő és igaz,

hanem a maga kőkemény fizikai valóságában is. Nem tudjuk, hány ezer, netán tízezer magyar

döntött úgy, hogy kishazájától nyugatabbra keres munkát, mert sokkal jobb a fizetés, illetve nem

kell attól tartania, hogy egyszer csak ráköszön napjaink rákfenéje: a katonai behívó. Az

Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális

Szövetség (KMKSZ) összefogása immár kényszerűség is az új választási törvény miatt, hiszen a

mostani játékszabályok szerint külön-külön megyei szinten esélytelenek, összefogva ellenben

van értelme az indulásnak. Sokan persze úgy vannak az együttműködéssel, mint ördög a

tömjénfüsttel, s ez talán húsz éve így van már… Ha ezt folytatják, egyfajta vízözön köszönthet a

kárpátaljai magyarságra, amely mindent hátrahagyva a tőlünk nyugatabbra lévő, biztos pontok felé veszi majd az irányt — és semmi sem fogja rábírni, hogy valaha is visszatérjen …” 



Tárkányi Botond (

http://tiszanews.org.ua/

) Örök vesztesek?  „Mi kell ahhoz, hogy egy nép szenvedése, jogfosztottsága elérje a

nemzetközi közösség ingerküszöbét? Nem először jutott eszembe ez a kérdés, de a múlt hét óta,

amióta Törökország belépett úgymond az Iszlám Állam (IS) elleni háborúba, egyre inkább

foglalkoztat. Az eszembe ötlő válaszokat pedig következetesen elhessegetem magamtól, mert ha

az a válasz, ami adódik, akkor kegyetlenül cinikus világban élünk. Egy röpke pillanatig talán

még lehetett hinni, hogy fordulat következhet be a már-már nevetségessé váló terrorizmus elleni

háborúban (a világ legfejlettebb haditechnikáját felvonultató amerikai vezetésű katonai szövetség hónapok óta nem bír el néhány tízezer terroristával!), de nagyon gyorsan jött a hideg

zuhany. Nincsenek csodák – Ankarát és keménykezű szultánját még mindig kevésbé zavarja az

IS rémuralma, lefejezései, tömeges kivégzései, népirtása, mint az, hogy a kurdok fegyverhez jutottak. Igaz, kívülállóként is megfordult a fejemben, és nyilván sokunknak, beleértve a

döntéshozókat is, hogy mi van akkor, ha a nemzetközi támogatással felfegyverzett kurdok

netalán a háború végén mégsem tennék le a fegyvert, hanem Kurdisztánért forgatnák tovább?

Személy szerint azt mondanám, igazuk van, de ez talán nem ennyire egyszerű…” 



Gál Mária (

http://www.maszol.ro/

) Bánátban bánatban  „Bánátban jártam. Bánatban. Láttam a jövőt. Szerbiában az erdélyi

jövőt. Kiégett volt, mint a hajdani szőlősök helye. Fullasztó, levegőtlen mint a tomboló negyven

fokos meleg. Vrsactól, Versectől, Vârşeţtől – a kisvárostól, amelyet úgy meg lehet szeretni, hogy

nem felejtheted Brassót – néhány kilométerre magyar, szerb és román többségű falvak. Voltak