Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. június - Civitas Europica Centralis
2015-06-20
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚNIUS 22. 11 korábban megvolt. Frigyünknek nincs büszkélkedni való gyümölcse – minek maradnánk együtt, ideje búcsúznunk. A búcsúnak mindig vannak jelképes aktusai, ki ki visszaadja a leveleket, fényképeket, leveszi a gyűrűt. Nem ettől szűnik meg a kapcsolat, de ez teszi átélhetővé: vége van. Így van ez akkor is, ha egy ország válik a múltjától. Most megkaptuk a jelképet is: vasfüggönybontással kezdődött, vasfüggöny-építéssel végződik. Így kerek. A kezdeti és a végső képben is nagyobb súlya van a szimbolikus jelentésnek, mint a valóságosnak. Amikor Horn Gyula és Alois Mock elvágta drótot, az már éppúgy berozsdásodott, elavult, szétszakadozott, mint maga a pusztuló rendszer. Mivel a vezetés 1989 februárjában megadta az engedélyt a bontásra, a pletykák szerint a nyári ünnepélyes aktus kedvéért egy kis szakaszon újra kellett építeni. Horn panaszkodott is, hogy életlen az olló, alig lehet elnyiszálni a drótot. De végül sikerült. Sikerült jelképesen is: mindenki tudta, hogy az életlen olló a szabad mozgás, a személyes jövő szabad tervezése elől bontja le az akadályt …” Lendvai Ildikó (Nszv) A mérsékelt álláspont „Az utóbbi napokban a kormánypárti politikusok erős versenyének lehetünk tanúi; egymást túllicitálva igyekeznek minél vadabbakat delirálni a bevándorlók – úgymond – akadálytalan áramlásának veszélyeiről. A nagy tülekedésben kevés figyelmet kapott Szájer József még június 11-én megjelent interjúja a Heti Válaszban, holott a Fidesz strasbourgi képviselőcsoportjának alelnöke némely kijelentéseivel már akkor megalapozta azt a kommunikációt, amit kollégái azóta is továbbragoznak. Szájer képviselő úr az unió parlamentjének és politikai mainstreamjének bennfenteseként értelmezi a magyar kormány helyzetét, állásfoglalásait, valamint törekvéseinek európai visszhangját, s arra a következtetésre jut, hogy az övéi minden gyötrő kérdésre tudják az egyedül helyes gyógyírt, nem véletlen hát, milyen lelkesen alkalmazzák azokat más országok is. Ő maga például még 2004-ben, amikor bekerült az EP-be, és az igazságügyi együttműködés koordinátora lett, „magától értetődően” úgy gondolta, hogy „bármilyen határt illegálisan átlépni bűncselekmény” …” Mészáros Tamás (Nszv) Mi is voltunk homogének „Valahányszor megkérdik tőlem, hogy mit tartok legfontosabb nemzeti sajátosságunknak, kézenfekvő közhellyel válaszolok a közhelyes kérdésre: maga a magyar nyelv kötött össze minket eddig is, és így kell ennek lennie ezután is. Ha pedig dilettáns származáskutatókkal és délibábos nemzetvédőkkel szembesülök, dühömben még azzal is megtoldom, hogy magyarok tulajdonképpen nincsenek is, csak magyar nyelv van. Ne tessék félreérteni, én is felhördülnék, ha más mondana ilyesmit, egy román vagy szlovák például, de legalább magunk közt megegyezhetnénk, hogy az elmúlt évszázadokban sokszor tényleg csak „nyelvében élt a nemzet”, semmi másban. Kárpát-medencei történelmünknek immár nagyobb része úgy telt el, hogy nem élhettünk közös államban mindannyian, és gyakran még közös érdekeink sem voltak. Csak közös grammatikánk … Itt van az utóbbi években ez a nemzetállamozás. Hogy Magyarország nemzetállam. Értem én, megcsonkítva, körbefaragva, de legyen legalább: nemzetállam. Csakhogy, tetszik, nem tetszik, minket ettől kiráz a hideg. A mi erdélyi magyar nyelvünkben a nemzetállam intoleranciát jelent, kizárólagosságot, az egy nemzet, egy nyelv államát…” Markó Béla (Nsz) Falak „Magyarországnak – pontosabban az Orbán-kormánynak – a 175 kilométeres határzáró kerítés megépítésével egy ellenséget már bizonyosan sikerült szereznie. Szerbiát. A civilizált eljárás az lett volna, ha már egyszer védeni akarjuk az országhatárt az illegális bevándorlóktól, hogy ezt ne egyoldalúan, a déli szomszéd megkérdezése nélkül tegyük, hanem vele összhangban, egyetértésben. Ne kényszerítsük Alekszandar Vucsics miniszterelnököt arra, hogy „sokkolt” állapotba kerüljön. Az ilyesmi nem fér össze a jó szomszédsággal. Orbánéknak azonban nemcsak Szerbiát, hanem Romániát és Horvátországot, két uniós szomszédot is
