Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. június - Civitas Europica Centralis
2015-06-18
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚNIUS 18. 1 6 hatalom akciója, de másfelől erős támogatást tapasztalni Budapesten a menekültek mellett … (Klubrádió) Rácsok – szerkesztőségi véleményünk a határzárról „Magyarország határán újra lesz vasfüggöny. Mi kezdtünk hozzá a bontásához, és most mi húzzuk fel az újat. Nehogy ez is korszakhatár legyen! A 26 évvel ezelőtti függöny bennünket vágott el a Nyugattól, e mostanival mi vágunk el másokat a Nyugattól. Orbán Viktor ismét igazolta, mennyire élesek a politikai ösztönei. Ő már a Charlie Hebdo szerkesztőségét ért támadás után is arról beszélt, hogy a menekültügy Európa legfontosabb problémája. Ilyenkor könnyen támadhat az embernek olyan érzete, mintha ő volna Európa sötét, de szerves oldala: az ember, aki kimondja, amit mások is úgy gondolnak, de nem mondhatnak. Talán ezért nem ebrudalták ki még sehonnan. Úgy csinál, mintha, de valójában szívességeket tesz mindenkinek, akinek épp kell. Ha Putyinnak, hát Putyinnak, ha másnak, másnak …” (Nsz) Függöny le „Ha volt olyan vívmánya a rendszerváltást követő évtizedeknek, amit világnézeti hovatartozástól függetlenül mindenki elismerhet(ne), az a határokon átívelő nemzetegyesítésnek nevezett folyamat. Egy ország, amely körös-körül önmagával határos, sem erkölcsi, sem praktikus megfontolásokból nem fordíthatja vissza saját határai átjárhatóvá tételének folyamatát: a magyar hazát csak úgy adhatjuk vissza azoknak, akiket a történelem kiszakított belőle, ha a meglévő korlátokat fölszámoljuk, és nem építünk újabbakat helyettük. Ebben nyilvános politikai konszenzus sohasem volt ugyan, ám a társadalom nagyobb része mindig egyetértett abban, hogy aki magyar, azt nem fogjuk mesterséges akadályokkal elválasztani magunktól – és a politika tartotta is magát a többségi véleményhez. A déli határ hézagossága, amiért most az ötödik éve kormányzó hatalmi elit a nyílt színen háborog, éppen ennek a hallgatólagos megállapodásnak a következménye: a magyar–szerb határszakaszt sem a Gyurcsány-, sem a Bajnai-, sem az Orbán-kormány nem kívánta a schengeni övezet külső határaként üzemeltetni, mert mindannyian tekintettel voltak a Vajdaságban élő mintegy 250 ezernyi (vásárolni, gyógyulni, tanulni, dolgozni, rokont látogatni is rendszeresen átjáró) magyarra. Hogy valóban nagyságrendekkel többen akarnak-e most abból az irányból „illegálisan” átszökni, mint mondjuk a délszláv válság, az afganisztáni vagy az iraki háború idején, arra nem vennénk mérget, de talán nem is az a lényeg, hogy milyen tényeket állítunk szembe a napi politika elvárásait kiszolgáló idegenellenes érvrendszerrel. Fölidézhetnénk a rendszereket elválasztó vasfüggöny lebontásában semmilyen szerepet nem játszó, de a siker fényében a húszéves évfordulón boldogan sütkérező Orbán Viktor 2009-es szavait arról, hogy milyen tanulságot kell levonnunk a szabadság visszaszerzésének élményéből. Az akkor még ellenzéki Orbán szerint a demokráciában is azokra az értékekre kell építenünk, amelyek a diktatúrában megtartottak bennünket: az emberi szolidaritásra, a keresztény hitre és az emberi méltóság tiszteletben tartására …” Hargitai Miklós (Nsz) Mi a baj az előválasztással? „Nemrégiben a Népszabadság mutatta be a Republicon Intézet által jegyzett úgynevezett előválasztási modellt. A lap fontosnak tartotta kiemelni, hogy az MSZP, az Együtt és a PM vezetése már korábban elkötelezte magát a módszer mellett, s „most már egy lehetséges forgatókönyv is van hozzá”. A baj csak az, hogy a magukat elkötelező pártvezetők nem biztos, hogy kellően végiggondolták egy ilyen lépés lehetséges politikai következményeit. Maga a Republicon stratégiai igazgatója is úgy nyilatkozott, hogy az előválasztás kockázatos innováció, de anélkül veszíteni fog a baloldal. Jelen sorok írójának viszont az a véleménye, hogy a baloldal éppen az előválasztás elfogadásával fog biztosan veszíteni, s ez nem a rendszer technikai forgatókönyvén múlik. A demokratikus ellenzéknek mindenképpen el kellene kerülnie egy újabb – az ország jövője szempontjából immár tragikus –
