Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. június - Civitas Europica Centralis
2015-06-15
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JÚNIUS 15. 13 Homályos szándék „Az elmúlt időszak tapasztalata arról árulkodik, hogy az RMDSZ de facto még mindig kormányon van, csak ezt szégyelli nyíltan bevallani. „A pénteki parlamenti bizalmi szavazást megelőzően a törvényhozásban két alkalommal is napirendre került ellenzéki egyszerű bizalmatlansági indítvány, amelynek nem a kormánybuktatás volt a célja – hiszen ezzel a módszerrel nem is lehetséges –, hanem felhívni a figyelmet bizonyos ágazatokban tapasztalt problémákra …” Rostás Szabolcs (Krónika) A lemeszelt felirat „Már kétnyelvű feliratként sem állhat egy vidéki, 1904-ben épített, majd restaurált polgármesteri hivatal homlokzatán a Községháza felirat? E döntésétől már csak néhány lépés a látható és jól érzékelhető diktatúra. Mifelénk például sehogyan sem találnak nyugalmat a prefektusok, a hatalom nem túlságosan rangos, ám annál hűségesebb és alázatosabb főhadnagyai, szolgálatkész alattvalói. Akik nem a térség társadalmi, gazdasági gondjait próbálják bár tüneti kezeléssel orvosolni, hanem a magyar közösség ellen cselekednek, perelnek, mindenkor a jogszerűségre hivatkozva. Ám a törvény felkent őreiként inkább a múltat őrzik, mintsem a jövőt szolgálnák, mert szinte mindegy, hogy hívják a kormánypárt éppen aktuális szolgálatosát, dúl a tábla- s a zászlóháború, zajlik az értelmetlen csörte …” Mózes László (Háromszék) Dákopátiáról és más történelmi eltévelyedésekről „A Humanitas könyvkiadó – amely úgy tűnik, hogy a liberális és önkritikus román köztudat és újszellem hivatalos zászlóhordója lett – 2015-ben adta ki Dan Alexe román író, műfordító, újságíró és filmrendező második könyvét, amely a Dacopatia şi alte rătăciri româneşti (Dákopátia és más román eltévelyedések) címmel robbant be a köztudatba. Ez a könyv úgy kellett a román kollektív mentalitás háztáján, mint friss víz a tikkasztó sivatagban. Miért? Lássuk csak a könyvbe foglalt fájó igazságok listáját. A szerző – aki a könyv borítóján és előlapján két különböző módon definiálja magát, először „nyelvésznek”, írónak, majd a második oldalon már filmkritikusnak, műfordítónak és újságírónak, bátor tettre vállalkozott: az egyre terebélyesedő, interneten és nyomtatott kiadványok útján is terjedő és népesedő dákomán és balkanista tábor túlburjánzott világába vezeti be az olvasót. Egy olyan társadalmi jelenségre ad választ könyvével – a román értelmiség megmásíthatatlanul franciás, pamfletszerű keservével és csípős bírálatával – amely manapság virágkorát éli ismét …” T. Szabó Csaba (Szabadság) ÜRES JOG(OK) A rehabilitáltaknak nincs nyugdíjnövelés! „Április 24-i írásomban[1] már ismertettem, hogy több mint háromévi közigazgatási eljárás után, a Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap (2015. április 16-i keltezéssel) határozatot hozott, amellyel „külön szolgálati időnek” ismerte el, kétszeres terjedelemben, a járeki táborban 1945-ben eltöltött időt. A kérelmező 1941-ben született Csúrogon. Gyermekként, 1945. január 23-án – a család többi tagjával együtt –, a járeki táborba hurcolták, ahol kilenc hónapot töltött. Ezt az időszakot kétszeres terjedelemben, vagyis egy év hat hónap terjedelemben ismerte el neki a A dákománok új generációja „kongresszusaikkal”, több eze r oldalas nyelvi traktátusokkal, monográfiákkal és óriási népszerűségnek örvendő videókkal próbálják a multikulturalizálódást hangsúlyozó Európa és a globalizmus ellen felvenni a versenyt. Kis nemzetek frusztrált válasza ez a jelen, számukra érthetetlen társadalmi folyamatára. (Decebal dák király sziklába vájt arcmása a Duna partján)
