Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. május - Civitas Europica Centralis
2015-05-04
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁJUS 4. 16 E E l l e e m m z z é é s s , , h h á á t t t t é é r r Nemzeti Európa, vagy interkulturális kölcsönhatások földrésze? „Nem bizonyos, hogy a nagytól egyenesebb út vezet a még nagyobbhoz, mint a kicsitől; sok jel mutat arra, hogy a nemzeteknek ahhoz, hogy életképes nemzetek feletti integrációkban egyesüljenek, előbb világosan meg kell alakulniok, és ahhoz, hogy megalakuljanak, előbb sokszor szét kell vetniük vagy el kall utasítaniok az olyan, akár régi, akár új, működésképtelen federációkat, amelyek nem képesek számukra a nemzetté alakulás és a társadalmi haladás együttes távlatát nyújtani”. (Bibó István 1976, 1990 A nemzetközi államközösség bénultsága és annak orvosságai) Az új évezred nemzetközi reményei, trendjei mellett (és olykor ellenük is) alapvető történeti kérdés maradt a Jászi Oszkár által földolgozott, majd negyedszázaddal később Bibó István által fölvetett megoldási alternatíva a kisnemzeti sorsról. Az életképes nemzetek integrációja, kulturális identitásának jogosultsága még ma is nyitott kérdés, a társadalmi haladás perspektívája úgyszintén. Napjainkban ezért úgy is fogalmazhatunk, sarkítva a problematikát: létezik-e még tematizálható kérdésként a nemzeti keretű állami szerveződésmód, s hogy a nagybirodalmak szétesését követő etno-regionális konfliktusok és átmenetek miként veszik át a szociokulturális integrációk feszültségeit kezelő technikákat (ha átveszik egyáltalán), továbbá miképp alakul újfent az európai léptékű nagybirodalmi szerveződés olyan feltétel-együttessé, amely víz alá szorítja és elfullasztja a „kisdemokráciák” még életképesebb példányait is... Világosabban fogalmazva a kérdés-komplexumot: miként alakul a „régiók Európájának” küzdőpályáin, az integrálódás „nagy történetén” belül a kis nemzetek „kis története”, s miképpen lesznek képesek mezőnyben maradni az európai küzdőtér új aktorai, ha nemcsak a gazdasági, integráció- (vagy kül-)politikai szerveződési síkon tekintjük át mozgásaikat, hanem tételezzük a háttérben valamely közös európai kultúra létét és mindannyiunk számára elérhetőségét? …” A. Gergely András (Maszol.ro) ETNICITÁS ÉS GAZDASÁG 4 „Az etnicitás és a gazdaság viszonyának társadalomtudományi vizsgálata az utóbbi évtizedekben lendületes fejlődésnek indult. Politikai gazdaságtani elemzések tömege foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy van-e kapcsolat az etnikai diverzitás és a gazdaság fejlettsége között, befolyásolja-e a gazdaság teljesítményét az, hogy egy országon, településen vagy gazdasági munkacsoporton belül hányféle etnikum él és dolgozik. A paradigmára jellemző határhasznosság logikában a kérdés úgy merül fel, hogy az etnikai heterogenitás milyen költségekkel, illetve haszonnal jár az adott csoport, közösség vagy társadalom egészére nézve (Alesina – La Ferrara 2005). A költségek onnan származnak, hogy a heterogenitás egyben eltérő életviteli és fogyasztói preferenciákat is jelent, ez pedig inkább önállóságra és magánjavak termelésére ösztönzi az aktorokat, a közjavakhoz való hozzájárulásra és kollektív cselekvésre való késztetettség lényegesen kisebb. Ezeken a helyszíneken emiatt jellemzően nagyobb az informális gazdaság, kevesebb közösségi járulékot (adót) fizetnek, ezért a közintézmények, közszolgáltatások (oktatás, egészségügy, igazságszolgáltatás stb.) minősége gyengébb, beleértve a tranzakciók jogi felügyeletét is. Ez csak ráerősít arra, hogy a kooperatív magatartás helyett elterjedt az opportunizmus, a járadékvadászat és a potyautas-stratégiák követése (Easterly–Levine 1997), ami növeli a gazdaságirányítás tranzakciós költségeit, visszafogja a gazdaság fejlődését. Az etnikai diverzitásnak azonban pozitív hatása is lehet a gazdaság teljesítményére …” Csata Zsombor (Transindex) 4 Csata Zsombor szócikke a Romániai Magyar Lexikonban
