Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. április - Civitas Europica Centralis
2015-04-04
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. ÁPRILIS 5. 16 Érthető, ugye? Ez lenne az a bizonyos történelmi hiba. Ami egyébként MKP-szempontból és Tokárékra nézvést igaz is…” Barak László (Paraméter.sk) A legtöbb mai magyar kultúrája globalizált, tömegesített kultúra Képzeljük el, mekkora vitákat, milyen mémkampányt váltott volna ki, ha az Európai Unióba való belépéskor a magyar miniszterelnök cifraszűrben mond pár szót. Interjú Agócs Gergellyel „…A közösségi társadalomszervezési modell összeomlott, Magyarországon is megszűntek létezni közösségek. Amik vannak, jobbára nem közösségek, hanem érdeklődés vagy lakóhely szerint szerveződő csoportok. Hiba azt hinni, hogy a focidrukker- és popzenei fanklubok, a cserkészőrsök és dalárdák, vagy a virtuális tér csoportjai átveszik a régiek szerepét. Azok ugyanis a tagjaik életének minden részletét áthatották. Egymásra odafigyelve alakult ki az ízlésviláguk, a gyereknevelési szokásaik, a nótáik és a helyi, közösségi identitásunk apró mozzanatai. Zygmunt Bauman lengyel szociológus találóan írta le már 1977-ben, hogy a lokális és a globális világ harcát éljük …” (Mandiner.hu) Autonómia, mint belügyi fenyegetés „Egész generáció nőtt már fel azóta, hogy 1991-ben a román hatalom magyarellenes hisztériakeltéssel, helyszínre vezényelt katonai erőkkel reagált az RMDSZ keretén belül működő Székelyföldi Politikai Csoport kezdeményezésére: 1991. október 19-én az 1848. október 16. és 18. között lezajlott székely népgyűlés évfordulóján közfelkiáltással nyilvánítsa ki a székelység autonómiaigényét. Az időbeli egybeesés miatt sokan a Székelyföldről „elüldözött” románokkal foglalkozó Hargita-Kovászna jelentést is reakcióként érzékelték az agyagfalvi kezdeményezésre: utóbbiról a csoport október 2-án döntött, nem sokra rá pedig elkezdődött a magyarellenes sajtóoffenzíva, amelybe beleolvadt a képviselőház és a szenátus együttes ülésén 1991. október 17-én felolvasott jelentés. A Har-Kov történet igazából 1990. november 2-án kezdődött, ekkor tűzte napirendre a Szenátus két vátrás szenátor javaslatát, hogy egy parlamenti bizottság hallgassa meg a Székelyföldről távozásra „kényszerített” románokat. A bizottság két hónapra rá meg is alakult, és elkezdte működését. Az elmúlt huszonöt esztendő történetéből számtalan hasonló megnyilvánulást lehetne idézni. Onnan kezdve, hogy magukat mértéktartónak és mértékadónak hirdető román politikusok börtönbe küldték volna az európai paradigmán belül maradó követelésekkel fellépő EMNT-s és SZNT-s politikusokat, egészen addig, hogy a saját érdekeikkel ellentétes módon elutasították az RMDSZ kisebbségi törvényét, kizárólag azért, mert abban szerepelt a „kulturális autonómia” címszó. (S csak a címszó, hiszen a Kulturális Autonómiatanács közjogi jogosítványokkal való felruházását a tervezet kitolta volna a beláthatatlan jövőbe.) …” Borbely Zsolt Attila (Erdélyi Napló) Nemzetbiztonság és önrendelkezés „Will Kymlicka, a liberális társadalomfilozófia egyik legjelentősebb, Kanadában élő képviselője már legalább egy évtizede alapos érvekkel bizonyította, hogy az úgynevezett nemzetbiztonságot semmi nem fenyegetheti hatékonyabban, mint a kisebbségek önrendelkezési jogának felfüggesztése. Még az államból való kiválás veszélyét sem ellensúlyozhatja semmi hatékonyabban, mint a kisebbségi autonómiák, illetve az államból való kiszakadáshoz való jog szentesítése. Annak a kisebbségnek, amelynek a többségi állam szavatolja az elszakadáshoz való jogot, többé már nincs is miért elszakadnia. Ellenkező esetben viszont nagyon is lehet. A politikatudományi megfontolásokat azonban ma is felülírják a nagyhatalmi érdekek, illetve a többségi társadalmak lelkiismeret-furdalásból fakadó szorongásai. „Fortélyos félelem igazgat minket, s nem csalóka remény” – írta egykor József Attila. S valóban, már a ’48-as forradalom és szabadságharc után is a magyar többség – önbeteljesítő jóslatokat generáló – félelmei vezettek el a politikai nemzet alapvetően nacionalista fogalmának meghonosításához is. Senki nem mérte fel, hogy az asszimilációra alapozott nemzetfelfogás Magyarország esetében esélytelen, csupán valamiféle svájci típusú,
