Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. április - Civitas Europica Centralis
2015-04-25
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6 164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. ÁPRILIS 26. 17 személyre (azaz szövetségre) szabná a választási törvényt. A javaslat szerint azon alakulatok is bejutnának a bukaresti törvényhozásba, amelyek nem érik el az országos öt százalékos küszöböt, de négy megyében 20 százalék felett teljesítenek. Ez tiszta beszéd, bár a biztonság kedvéért beleírhatnák a törvénybe azt is, hogy az alternatív küszöb olyan pártokra vonatkozik, amelyeknek a jelképe a tulipán …” Papp Attila Zsolt (Főtér.ro) Feszültséggerjesztő „Valentin Bretfelean menesztése gesztusértékű lenne, és országos szinten közelebb vihetne az etnikumközi feszültség csökkentéséhez. A lényeg az, hogy egy normális országban ezek után nem maradhatna a helyén. Már csak azért sem, mert brutális cinizmussal viszonyul az ügyhöz. Azt állítja: azok a magyarok provokálnának ki etnikai konfliktust, akik a normalitás szellemében – ha már az önkormányzat nem hajlandó rá – olyan táblákat helyeznek ki házukra, amelyen magyarul is olvasható az utcanév. Nem pedig a helyi rendőrség, amikor a normalitással szembe menve hadjáratot indít a magyar feliratok ellen, sértő módon »tiltott reklámnak« minősítve azokat. (Normalitás alatt itt azt értjük, hogy egy városban, amelyet majdnem fele-fele arányban laknak magyarok és románok, az a természetes, ha minden hivatalos fórumon teljes kétnyelvűség érvényesül) …” Balogh Levente (Krónika) Az unió és a kisebbségek „Európa tekintélyes, választott, illetve kinevezett testületei nehezen tudnak érdemben változtatni az őshonos – tehát nem jöttment – kisebbségek helyzetén. Vélhetően nem is nagyon akarnak. Nincs politikai akarat. Gál Kinga szavai világosan utalnak az európai politikusok kisebbségi kérdéskörben tanúsított indokolatlan óvatosságára, tehetetlenségére. Ezt erősíti Kalmár Ferenc külügyminisztériumi miniszteri biztos álláspontja is, ő ugyanis még nem látott olyan kisebbségi ügyet, amelyet az Európai Unió oldott volna meg, s ne utalt volna vissza a tagállamoknak. Európa tekintélyes, választott, illetve kinevezett testületei nehezen tudnak érdemben változtatni az őshonos – tehát nem jöttment – kisebbségek helyzetén. Vélhetően nem is nagyon akarnak …” Mózes László (Háromszék) Miért a festék „marad”? „Miután hétfőre virradóan fekete festékkel fújták le több Ungvidéki település falunévtáblájának magyar feliratát, Vaszil Hubal, a megyei állami közigazgatás elnöke azonnal elrendelte a megrongált, illetve lefestett táblák megtisztítását, rendbetételét. A régió vezetője ezt nem akárkinek, hanem Bacskai József ungvári főkonzulnak, tehát a hivatalos Magyarország első számú kárpátaljai képviselőjének jelentette be …” Tóth Viktor (KISZO) Malter és történelem „Áll a szülőfalum templomkertjében egy obeliszk. Azoknak a nevét őrzi, akiket az első világégés idején Fertősalmásról soroztak be, és akik valamelyik távoli fronton életüket vesztették. Elolvasható rajta az állíttatók – bizonyos Széll nemzetség – neve is. Az obeliszk békésen meghúzódott a templomtorony árnyékában, szerényen emlékeztette a község lakosait a múltra, és arra, kiket nem szabad elfeledniük, elfelednünk. A hívek karban tartották, virágot is ültettek a talapzat tövéhez. Egyszer azonban komoly fordulat következett be az emlékoszlop életében. Ő megmaradhatott ugyan, de felsőbb utasításra rávitt malterral tüntették el a feliratot róla. Az elmondások szerint mindez úgy történt, hogy e félreeső településre látogatott a járás akkori mindenható ura – egy bizonyos Gyacsun, Gyacsok vagy Gyacsuk –, a kommunista párt járási bizottságának a titkára, akinek szemet szúrt az obeliszk. Parancsba is adta rögvest, hogy el kell távolítani a templomkertből. A helybéliek alighanem ellenálltak, s így születhetett meg a fentebb említett kompromisszumos megoldás. A szovjet éra egyik jellegzetessége volt a kárpátaljai magyarság egyfajta csöndes rezisztenciája: magyarán az értelmetlen ukázokat csak annyira teljesítették, amennyire szükség volt, s amennyire csak a rendszer engedte, élték a maguk sajátos életét. Megnyilvánult ez a fű alatti ellenállás a helybéliek cselekedetén is: a malter anyagát ugyanis úgy állították össze, hogy a homokot
