Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. április - Civitas Europica Centralis
2015-04-25
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6 164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. ÁPRILIS 26. 14 nem utolsó sorban az intézmények bevételi forrásait és tanári karának sorsát …” Mészáros Tamás (Nszv) Szegények iskolája „Márai Sándor egyik legvitatottabb, sokat és sokfelől támadott könyve volt. Senki sem tagadta időszerűségét, hiszen a Horthy-rendszerben is közkeletű volt a szegénység fogalma, igaz akkor a hatalom nem volt olyan szemérmes, mint napjainkban, nem javasolta a szegény helyett a rászoruló kifejezés alkalmazását. (Mit szólt volna az író, ha maga elé idézi kiadója és ezt a címet javasolja: Rászorulók iskolája? Igaz, abban az időben egy könyvkiadónak több sütnivalója volt, mint manapság némelyik miniszternek.) A szegénységgel nem illik foglalkozni – írta Márai nem kevés cinizmussal …” Rónay László (Nszv) Szorul a hurok „Pavol Pavlis gazdasági miniszter története annyira triviális, hogy igazából írni sem lenne érdemes róla. Két okból válik mégis érdekessé: az egyik az a nyíltság, amivel a sógorát juttatta bizniszhez, a másik pedig az, hogy Pavlis pechjére éppen a Váhostavbotránnyal egyidőben robbant az övé is. A lemondott gazdasági miniszter nem gondolhatta komolyan, hogy nem fog kiderülni a sógor-komaság, hogy sógora takarítócégét juttatta hatalmas állami megbízáshoz. A Smer egyik alapító tagja (akinek a hírek szerint a postaládacégekkel is van tapasztalata) azonban valamilyen oknál fogva nem vette a fáradtságot, hogy a turpisságot csak egy kicsivel is jobban leplezze. Két magyarázat kínálkozik: az egyik, hogy Pavol Pavlis az átlagosnál is ostobább politikus, a másik az, hogy úgy ítélte meg, olyan erős a pozíciója a Smerben, hogy nem éri meg a leplezéssel fáradozni. S ez utóbbi, minden bizonnyal igaz is volt …” Czajlik Katalin (Új Szó) Transzatlanti partnerség „Szép lassan végső fázisaihoz érkezik az EU és az USA közötti történelmi léptékű szabadkereskedelmi tárgyalás a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP) megkötéséről. Több okból is történelmi jelentőségű lépésről van szó: egyrészt méretéből adódóan, másrészt azért, mert a TTIP több évtizednyi óvatos közeledés (pontosabban húzd meg, ereszd meg) után az EU és az USA végre intézményes keretek között is össze tudja fűzni gazdaságát. Olyan lépésről van szó, amely nemcsak a két szereplő számára, hanem a globális porondon is megváltoztatja a játékszabályokat. A TTIP jelentősen megnövelné a transzatlanti kereskedelem volumenét és megkönnyítené a gazdasági kommunikációt az Atlanti-óceán mindkét partján, azonban megítélése vegyes. A fő érv mellette, hogy a növekvő globális versenyben az ún. BRICS államok (és különösen Kína) folyamatosan erősödő gazdasági súlya mellett muszáj valamiféle válaszlépést találni a Nyugat államainak. A TTIP ilyen szempontból logikus lépés: az USA és az EU értékrendje, világnézete közel áll egymáshoz, és ennek okán a gazdaságról alkotott, valamint a gazdaság és a társadalom viszonyáról alkotott elképzeléseiben is. Ha a két szereplő erejét a jobb koordináció révén egymáshoz adjuk, akkor egy, ha nem is hegemón, de mindenképpen domináns pozícióban lévő új résztvevőt kapunk a globális piacon. Érdemes hozzátenni, hogy a rendszerbe integrálódna Kanada is, amellyel az EU már meg is kötötte a szorosabb integrációról szóló gazdasági megállapodást, az USA-val pedig eleve gazdaságilag összenőtt. Egy ilyen új blokkhoz igazodhatnának azok a szereplők is, akiknek az értékrendje és érdekei hasonlók: például egy demokratizálódó Észak-Afrika, az unióba nem integrált európai államok, Ausztrália, Japán, és távolabbi perspektívában fokozatosan mások is …” Ravasz Ábel (Új Szó) RMDSZ-es útvonalak „Egy politikai alakulat életében számtalan ok és körülmény szolgáltathat alapot a korrekcióra, ezek közül talán a legfontosabb, ha megcsappan az illető pártba vetett választói bizalom, ami óhatatlanul maga után vonja a támogatottság csökkenését. Az alapítása 25. évfordulóját ünneplő RMDSZ mindkét fentebb említett kihívással szembesülni kényszerül, nem véletlen tehát, hogy újragondolja feladatait. Az erdélyi magyarság legnagyobb
