Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. április - Civitas Europica Centralis
2015-04-15
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. ÁPRILIS 15. 14 Pankotán és Gyorokon működött 1-4. osztályos összevont tagozat, másodízben tudomásomra jutott, hogy Pankotán „érdeklődés hiányában” megszűnt a magyar nyelvű oktatás. Ezért most az egyetlen, még működő gyoroki tagozat felől érdeklődöm. „Igen, mi még létezünk – tájékoztat Balta Emese tanítónő – a négy elemibe összesen öt gyermeket írattak be a szülők.” Elhallgat, majd mélyet sóhajtva hozzá teszi: „A legnagyobb gondom az, hogy négyen közülük vegyes házasságból származnak, előbb meg kell tanítanom őket a legelemibb anyanyelvi ismeretekre, hiszen otthon csak románul beszélnek. Egyetlen olyan tanítványom van, akinek az édesanyja is, az édesapja is magyar.” Mindezek hallatán pontosítom magamnak a tényállást: tehát a FehérKöröstől a Marosig húzódó vidék Árpád-kori alapítású településein egyetlen magyar anyától és magyar apától származó gyermek tanulja anyanyelvén a betűvetést…” Szilágyi Aladá r (Erdélyi Riport) Iskoláinkról civilként „Egyre több cikke jelenik meg portálunkon az iskolák „lenni vagy nem lenni" jelenéről, jövőjéről. Most éppen Albert Sándor cikkét olvastam, amivel maximálisan egyetértek. Csak azt nem értem miért topogunk egy helyben? Minden területen! Gond van az MKP helyi szervezeteinkkel (legalábbis a régióban), ugyancsak nagy a csönd a Csemadok szervezeteivel (legalábbis a régióban- mert évi egy rendezvény még nem a működést jelenti), gond van a termőföld, a természet védelmével (lásd ebedi betongyár építési terve), s gond van a jövőnket meghatározó legfontosabb területen: az iskoláink megmaradása terén. Igaz itt mindjárt a oktatásügyi rendszer hibáira, törvényekre hivatkozunk, de valóban úgy van, mint Albert Sándor írja, csak panaszkodunk, és nem teszünk semmit, egyik területen is alig. Hallgatunk és egymásnak panaszkodunk, de pl. ez utóbbi témakörben a tanítók is hallgatnak, az iskolák, az iskola igazgatók. Bármilyen megmozdulás, esemény van, kulturális, helyi és országos szinten, sajnos egyre több panasz hallik, hogy pedagógusaink igen passzívak, semmiben nem vesznek részt, várják ugyan problémáik megoldását, pl. az egyetlen magyar párttól is, de sem pártvonalon, sem kulturális téren nem nyilvánulnak meg. (Tisztelet a kevés kivételnek). Számos területet tudnék felsorolni, ahol szükséges lenne egy-egy pedagógus tanácsa, részvétele, segítsége falvainkon is. Egy-egy „őrült" civil viszi a fáklyát, küzd olykor a lehetetlennel és ettől működik, ahol működik a Csemadok, az MKP, vagy egy civil szervezet …” Dániel Erzsébet (Felvidék.ma) Akinek van füle „Vásárhely magyar lakossága a város 43 százalékát teszi ki – a győzelemhez ennél jóval több kell. A 43 százalék túlszárnyalását ugyanakkor már eleve sikerként lehetne elkönyvelni, ha azonban a közös magyar jelöltre szavazók aránya elmarad ettől, a baj a hiányzó százalékok száma szerint hatványozódik. „Láss csodát: a végeláthatatlan fenntartások, vélt vagy valós sérelmek ellenére példaértékű együttműködés alakulgat az erdélyi magyarság legnagyobb „frontvárosában”. A feladat egyértelmű, ám a tét több, mint a polgármesteri szék. Kiderül ugyanis, hogy a sokak által megváltásként várt politikai összefogás valóban jelentősen mozgósít-e; hogy választott vezetőink lehető legpozitívabb üzenetére vevő-e közösségünk érdektelenségben szunnyadó jelentős rétege; hogy a hétköznapi magyar ember is úgy gondolja-e, az etnikai érdekképviseletre továbbra sincs alternatíva …” Páva Adorján (Krónika) Mi történt Tapolcán? „Nem történt semmi váratlan. Az egyik magyar egyéni választókerületben, 41,6 százalékos részvétel mellett a Jobbik képviselőjelöltje megszerezte a szavazatok 35,6 százalékát, egy kicsivel többet, mint a fideszes jelölt, és lényegesen többet, mint a baloldali. A múltkori gondolatmenetet folytatva, pánikra most már semmi ok, előbb kellett volna félni (és „előbb kellett volna gondolkozni”, ahogy anyám mondta mindig a kisded unokák viselkedését látván). Általánosságban az történt, hogy a két nagy politikai tömb
