Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. április - Civitas Europica Centralis
2015-04-15
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. ÁPRILIS 15. 12 aki éjfélkor egyedül sétál be a matrózkocsmába, és elkiáltja magát: csináljatok velem, amit akartok. És a Fidesz az elmúlt öt évben tényleg azt csinált az országgal, amit csak akart … Ha az elmúlt években nem az erő, hanem a megegyezés kényszere érvényesül, nem lenne egypárti alkotmány, pártszolgálati közmédia és fideszesített választási törvény, sőt talán a morálisan megbukott Schmitt Pált sem lehetett volna kollégiumi szobatársra cserélni …” (Nsz) Föld?Rengés! „Újra éledt végre a híres pesti kabaré. Igaz, már nem a Mikroszkóp Színpad ad otthont neki, hanem a Kossuth téri nagy színpad. Ha Hofi ezt megérhette volna! Ahogy Fazekas Sándor agártárca vezető előbb beterjesztette a nemzeti parkok területének lenyúlását lehetővé tévő törvénymódosító javaslatát, amelyben a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) vagyonkezelésébe adta volna az összes állami földet, majd két kollégájával - a gazdasági Vargával és a hadügyi amorózóval, Hendével - együtt ellene szavazott! A szellemes tréfáért jár a közönség tapsa. Persze Vargának már van gyakorlata a villámgyors átöltözésben, pontosabban köpönyegforgatásban. Emlékezetes alakítása volt amikor vasárnapi zárva tartást mondjuk kedden még ellenezte, szerdán már mellette érvelt. Szóval nem igaz, hogy a fideszes politikusoknak nincs humora. Olyan amilyen, de van. Rogán Antal, belvárosi ingatlan szakértő, most éppen a Fidesz frakcióvezetője, azért egy slusszpoént még megeresztett: a három tárcatulajdonos véletlenül nyomta meg a "nem" gombot. Háááát?! Nem lehet könnyű olyan naszádot kormányozni a nemzetközi gazdaság és politika óceánján, ahol a fedélzeti tisztek két gombot sem tudnak egymástól megkülönböztetni. A negyedik renitens, Bencsik János egykori államtitkár viszont meglakol …” Bihari Tamás (Nszv) Orbán Trianonja „Brüsszeli magyarok között élvén pontosan látom, hogyan szakadnak ki a hazából azok a tehetséges, nyelveket beszélő, piacképes tudással rendelkező fiatalok, akik nélkül szegényebb lesz Magyarország. Az első állás és az első lakásbérlet idején még gyakran hazajárnak, lebegtetik a hazaköltözés lehetőségét, mégis, amikor kitelik az első munkahely, a következőt automatikusan is Belgiumban keresik. Közben új partnerre találnak. Ha külföldire, akkor szinte semmi esély sincs arra, hogy Magyarországon telepedjenek le. Magyar partner esetében lassabb az elszakadás folyamata. De amikor megszületik a gyerek, és elkezdik helyi óvodába, iskolába járatni, egyre több lesz az érzelmi és gyakorlati kötődésük az új hazához. Egy idő után rájönnek, hogy nem érdemes lakásbérletre költeni, hiszen ha lakást, házat vásárolnak, több évtizedes részletre kaphatnak hitelt a belga bankoktól. Ez általában már a végső elköteleződés a kint maradás mellett, hiszen a havi részlet a magyarországi átlagfizetések többszöröse. Az előző nemzedékek kivándorlóinak sorsa azt mutatja, hogy aki egy-két évtizedet külföldön tölt el, az szinte sohasem települ haza, gyermekei pedig lényegében elvesznek a magyarság számára. Az ötvenhatos és későbbi „disszidensek” elvileg a kommunizmus elől menekültek Nyugatra, de ritka kivételtől eltekintve annak bukása után sem siettek vissza Magyarországra. Gyermekeiknek, unokáiknak pedig hazánk talán kedves, de idegen ország. A legfrissebb statisztikai adatok szerint egy év alatt ötven százalékkal nőtt a kivándorlók száma, 2009-hez, a szocialista kormányzat utolsó évéhez képest pedig hatszorosára. Megismétlem: hatszorosára. Ha a Fideszben és híveiben lenne egy szemernyi nemzeti érzés, ha bármilyen csekély mértékben érdekelné őket a haza jövője, akkor kétségbeesetten kutatnák, hogy kormányzásuk alatt mit rontottak el. De a saját zsebük megtömésén túl láthatóan semmi sem motiválja őket. Sőt, nyilván örülnek neki, ha a tehetséges, nyelveket beszélő fiatalok kivándorolnak az országból, hiszen az ilyenek megnehezíthetik az ország teljes kifosztását és elbutítását …” Hegyi Gyula (Nszv)
