Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. április - Civitas Europica Centralis
2015-04-10
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. ÁPRILIS 10. 16 működteti az országot. Ez a helyzet pedig sok egyéb (és nyilván súlyosabb) következmény mellett azt is eredményezi, hogy a kárpátaljai magyarság, amely az elmúlt negyedszázad alatt nem igazán tudta megszeretni és hazájává fogadni a független Ukrajnát (az okokat ismerjük), s amely a sokszor kedvezőtlennek vagy kilátástalannak tartott helyzetektől meggyötörve sok tekintetben maga is demoralizálódott és a kevés kiválasztottól eltekintve nem volt képes magyarságát kibontakoztatni (hát hiszen még emberségét se volt könnyű), nos, ez a kárpátaljai magyarság most végleg leszámol egy illúzióval és ha sikerül tehetetlenségi erejét leküzdeni, akkor egyszerűen felszámolja magát …” Balla D. Károly (bdk blog) Kende Péter: magyarként, zsidóként az emberiségről Igazi európai gondolkodó. Elemzéseiben a napi eseményeken felülemelkedve megpróbálja előre látni, fölmérni a folyamatok kifutását, hogy időtállóan érvényes ítéleteket alkosson. Szociológusként és politikai esszéíróként két nagyon fontos gondolat foglalkoztatta: hová jutottunk a 20. század önpusztító háborúi és tévelygései után, van-e remény arra, hogy végre értelmesen rendezzék el dolgaikat kelet- és nyugat-európaiak, zsidók és keresztények, magyarok és más nemzetbeliek? Beszélgetésünknek is ez adta vezérfonalát „…Ez a mostani kötet a magyar nyelvű írásaim tematikus összerendezése. Amikor megállapodtunk a pozsonyi Kaligram Kiadóval, elfogadták, hogy jelenkorról szóló történeti és politikai esszéket olvashat majd az, aki kezébe veszi ezt a könyvet. A háború utáni évektől indulva napjainkig történéseihez fűzök észrevételeket. És ezek valóban csak analitikus észrevételek, nem történészi elemzések. Elmondom például, mit gondolok a szovjet típusú társadalmakról, a kelet-európai népek egymás közti viszonyáról, a modernség európai értelmezéséről. Hogyan jött létre, mi jellemzi a modern világot, napjaink emberiségét … Aki meg akarja érteni a mai Magyarország társadalmi, politikai problémáit, vissza kell lapoznia a háború utáni évek történéseihez, mert ezek adnak magyarázatot az elmúlt huszonöt év konfliktusaira is. Sőt, még távolabb kell mennünk, hiszen a magyarság alapvető problémája a kettéosztottság, a „kuruc-labanc” ellentét. A 19. század közepéig az urak és a parasztok, aztán a vidéki tespedt úri-paraszti életforma került szembe a modern, dinamikus városi-polgári életmóddal. Az első világháború után erre épült rá a keresztények és zsidók politikai megkülönböztetése. A nyolcvanas évek második felében a népiesek és az urbánusok kerültek más-más oldalra, pedig a rendszerváltáskor úgy éreztem, volt egy kegyelmi pillanat, amikor ezek a történelmi ellentétek nyugvópontra kerülhettek volna. De nem, következett a nemzeti konzervatív kontra „szoc-lib” Magyarország összecsapása, és ez az ellentét a mai napig sem csitul …” (Nszv) Az autokrácia végnapjai „A diktatórikus, finomabb formájában autokrata rendszerek abban különböznek a demokráciáktól, hogy egyszer véget érnek. Többnyire maguktól összeomlanak, és ennek számtalan oka van. Szlankó Bálint élvezetes könyvében (Miért jó a demokrácia? Kalligram, 2013) jó néhányat felsorol ezek közül. A könyv most különösen aktuális, hiszen a válság a liberális demokráciák felett is megkongatta a vészharangot. Könyvek, tanulmányok jelentek meg ilyesfajta címekkel: „A demokrácia halála”, „A demokrácia és a Nyugat bukása” „Az amerikai demokrácia összeomlása” stb. Újraértelmezték a piac (a bankok) kontroll nélküli egyeduralmát, illetve az állam, a kormányok felelősségét, s ez a filozófiai-gazdaságpolitikai vita (lásd Orbán „illiberális demokráciáját”) mindmáig tart. Gyakran felhozzák a parlamentáris demokrácia kritikusai, hogy a demokratikus döntéshozatal túl lassú: a sok parlamenti „duma” lehetetlenné teszi a gyors döntéshozatalt, ami válságok
