Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. március - Civitas Europica Centralis
2015-03-06
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁRCIUS 6. 14 meghalt jogász és meseíró, szociáldemokrata, majd kommunista aktivista nevét. Nem akarunk sem védőbeszédet, sem vádbeszédet írni. Ez távol álljon tőlünk! Hiszen Jászi Oszkár, a polgári radikalizmus vezére 119 évvel ezelő tt megírta: a magyar közvélemény hajlamos arra, hogy a magyar történelmet „ördögmesék” sorozataként lássa. Ő maga egy Görgei Artúrról szóló, Elemér Oszkár álnéven írott fiatalkori zsengéjével próbált hozzájárulni az árulómítosz lerombolásához. Jellemző, hogy egy fiatal jogász a magyar történelem egyik legtehetségesebb hadvezérének tárgyilagos, sőt pozitív bemutatását csak álnéven merte vállalni 1896-ban, félve a közvélemény haragjától. Petőfi?!... Csak nem az a kis forradalmár azzal a „pirosló arccal” meg „piros zászlókkal”?! A magyar történelemről szóló történetek nem tündérmesék, hanem „ördögmesék” tehát; a tündérmesékben a Jó mindig győz, a magyar közvélemény mítoszain, tévhitein alapuló „ördögmesékben” viszont a Rossz mindig eléri a célját, a magyarság tönkretételét. Hol Szapolyai János, hol Pálffy János és Károlyi Sándor grófok, hol Görgei Artúr, hol a hazai demokrata baloldali erők, a polgári radikálisok és a szociáldemokraták, hol az illegális kommunisták parányi, kisded magyarországi pártja (amelynek tagjai a két háború között kevesebben voltak, mint az őket kergető detektívek), hol a liberálisok, hol a népiek, hol a demokratikus ellenzékiek képviselik az „ördögöt”. Az ellenség korszaktól függően tetszőlegesen választható, és persze az ellenségek akár ötvözhetők, ső t konvertálhatók is egymással. Ez nem Kanada, ahol két ellenfél – az egymás ellen harcoló angol Wolfe tábornok és a francia Montcalm márki –szobra egymás mellett, egyforma méretben ékesíti a québeci parlament épületét …” Paár Ádám (Nsz) Jogok és szélsőségek „A baj csak az, hogy a hatóságok számára kitűnő ürügyet szolgáltatnak a tavalyi felvonuláson történtek. Annak nyomán, hogy egy csoport a „Veszszen Trianon!” jelszót skandálva kisebb dulakodásba keveredett a csendőrökkel, és a főszervező képtelen volt kordában tartani őket, sikerült ráégetni a szélsőséges jelzőt a magyar jogkövetelésekre. A város rendőrfőnökének nyilatkozatai, miszerint a tüntetésre „felbujtókat” feljelentik, illetve a tüntetési kérelmek elbírálására hivatott testület állásfoglalása, miszerint jövőre sem engedélyezik a megmozdulást, szinte már a provokáció kategóriájába tartozó gesztusok. Mintha csak azért feszítenék tovább a húrt, azért hergelnének, hogy a magyarok mindenképpen valamilyen „tiltott” megmozdulást szervezzenek, ezt követően pedig bármilyen „spontán incidens” megtörténhet – ami után a hatóságok ismét lobogtathatnák a törvényeknek fittyet hányó magyar szélsőségesekről készült felvételeket …” Balogh Levente (Krónika) Tévedések végjátéka „Már csak költségtakarékossági szempontból is jobb, ha a székely menetet a magát máig Székelyföldnek tekintő régióban tartják, nem pedig ott, ahol már csak a népviselet emlékeztet arra, hogy egykoron székely főváros volt. (Lehet nyugodtan tiltakozni, magam is ott születtem, nőttem fel, családom, rokonaim, barátaim máig ott élnek, de én még nem találkoztam élő Maros megyei emberrel, aki székelynek, nem pedig magyarnak vallotta volna magát.) A városvezetésnek, ha elegánsan megengedi, hogy Izsákék vonulhasanak, nem valószínű, hogy nagy tömeggel kellett volna számolnia, mint ahogy az előző alkalmakkor sem volt nagy a tömeg. Így viszont „hősöket” kreált a szervezőkből, muníciót biztosított még egy ideig számukra. A szervező csapatban ugyanis az összes bukott erdélyi magyar párt és tanács összeállt, amelyeknek tömegvonzó képessége nem túlságosan nagy. A tavalyi tapasztalat és visszhang után pedig vélhetően ezúttal a székelyföldi RMDSZ-vezető k sem kockáztatnák meg, hogy a szövetséget és annak elnökét, vezetőit gyalázó import menetelők között vonulgassanak Marosvásárhely utcáin …” Gál Mária (Maszol.ro) KISEBBSÉGBEN: Van még 25 évünk? „A kérdés nem költői. Tárgyilagos, akárcsak a hozzá fűződő elemzések, de amint az oktatásról, oktatáspolitikáról, nevelésről vagy képzésről teszünk említést honi behatároltságunk ugarán, automatikusan válik áthallásossá. Soha nem
