Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. március - Civitas Europica Centralis
2015-03-05
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁRCIUS 5. 17 A német felel ő sség „Kínkeserves államközi egyeztetések és hosszas belső viták nyomán a német Szövetségi Gyűlés, a Bundestag jóváhagyta a Görögországnak nyújtott európai segélycsomag meghosszabbítását. Wolfgang Schäuble, német pénzügyminiszter ismét világossá tette, hogy a görögöknek továbbra is meg kell húzniuk a nadrágszíjat, az adósságok akárcsak egy részének elengedéséről sem lehet szó. A válságot ugyanis, Schäuble és az európai gazdaságpolitika irányítóinak értelmezésében, a dél-európai államok felelőtlen gazdálkodása váltotta ki, az, hogy ezek az államok saját lehetőségeiket messze meghaladóan költekeztek évtizedeken át. Ha a görögök, és nyomukban a többi dél-európai állam nem fizeti ki az utolsó eurócentig az adósságokat, az európai gazdasági rendszer működési elvei válhatnak kérdésessé. Az pedig megengedhetetlen, hiszen ezeket az elveket a nagyvállalatok – a modern kor istenségei – írták elő …” Bíró Béla (Szabadság) E E l l e e m m z z é é s s , , h h á á t t t t é é r r Így buktatná meg Európát az orosz nyomulás Jurij Fjodorov független elemző egyszer úgy nyilatkozott, hogy Oroszország Balkán-stratégiája nagyban hasonlít a XIX. századi cári Oroszország katonai és politikai stratégiájához. Moszkva még mindig elsősorban gazdasági eszközökkel éri el a politikai céljait. A Kreml a mai napig nem mondott le a geostratégiailag fontosnak tartott Balkánról, a növekvő orosz befolyást azonban sokáig passzívan szemlélte a Nyugat. Ezt a hibát Moszkva ki is használta – így lett mára a balkáni térség Európa Achillessarka … (Nsz) Moszkva nem h isz a könnyeknek – és a keleti nyitásnak sem A Political Capital blogján neves szakértők és diplomaták részvételével cikksorozat indult Magyarország nemzetközi mozgásteréről, illetve az Orbán-rendszer külpolitikájáról. Vendégszerzőnk, Rácz András, a Finn Külügyi Intézet kutatója szerint a magyar-orosz kapcsolatok szükségszerűen aszimmetrikusak. Az egyenlőtlenséget pedig Magyarország csak úgy lenne képes ellensúlyozni, ha saját érdekeit nem bilaterálisan, hanem nagyobb szövetségi rendszereken, elsősorban az EUn keresztül próbálná érvényesíteni, és nem kísérletezne különutas megoldásokkal „Oroszország birodalom. Évszázadok óta az. Kiterjedése, népessége, világpolitikai súlya és gazdasági ereje persze időről időre változik – gondoljunk csak a Szovjetunió felbomlásának sokkjára, vagy éppen 1917-re -, de az állam birodalmi identitása szinte alig. A jelenkori orosz bel- és külpolitika egyes sajátosságai egészen a Bizánci Birodalomig visszavezethetőek. Az orosz politika birodalmi működéséből pedig következik, hogy Moszkvára is igaz Lord Palmerston sokat idézett mondása: „Nincsenek állandó barátai vagy szövetségesei, csak állandó érdekei.” Ebből egyenesen levezethető az orosz külpolitika határtalan, bizonyos szempontból irgalmatlan pragmatizmusa. Nem véletlen, hogy a „pragmatizmus” tulajdonképpen egyfajta varázsszó: nyugati, orosz és kínai szakemberek, politikusok is egyaránt mantraként hangoztatják a „pragmatikus együttműködés” szükségességét. Nem volt kivétel ez alól az elmúlt két és fél évtized magyar Oroszország-politikája sem …” (Atlatszo.hu)
