Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. március - Civitas Europica Centralis
2015-03-31
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁRCIUS 31. 17 kapcsolódott „…A közös célok nem változtak, mondhatnám azt is, hogy gyarapodtak, a kérdés az, hogy mennyire tudunk a közös célok mögé együttesen felsorakozni. Sajnos világossá vált, hogy nagyon sok embernek, érdekcsoportnak nem igazán tetszik, hogy meg tudjuk fogalmazni a közös célokat, és tenni is akarunk az elérésük érdekében. Ez látható a felvidéki magyar közösségnek a társadalmi szerveződésén, hogy a 90-es évekhez képest a 2010-es években sokkal szétesettebb. Ha egyszerűsítenénk, akkor mondhatnám, azt is, hogy ma egy közös cél van, újraéleszteni a felvidéki magyarok pozitív értelmű társadalmi aktivitását …” (Felvidék.ma) Bilincs és bizalom „Milyen hitelük van a DNA – nem egyszer valóban túlkapásnak tűnő – akciói fölött sápítozó RMDSZ-es politikusoknak, amikor a szövetség elnöke egy közintézménnyel fizetteti sajtótanácsosa bérét olyan „munkáért”, amelyet ott nyilvánvalóan nem végzett el? Nem véletlen, hogy számos politikus – köztük RMDSZ-esek is – szörnyülködve éli meg ezt a jelenséget, amelyet a legtöbben úgy értelmeznek, hogy a hazai társadalom »tapsol« a média által élőben közvetített bilincscsörgésnek. Ebből is kitűnik, hogy a politikai elit képtelen megérteni a jelenleg végbemenő politikai-társadalmi átalakulás folyamatát, ennek civil lecsapódását …” Rostás Szabolcs (Krónika) Brassótól Kolozsvárig „A nemzetpolitika tehát nem jelenthet olyan célokat, amelyek a Magyarország határain kívül élő magyarokat elszigetelik saját országuk mindennapjaitól, és mondjuk egy budapesti központ döntéseitől teszik függővé életüket és munkájukat, hanem éppen ellenkezőleg: a saját országuk életében való teljesebb részvételre, a mindennapok valós versenyhelyzeteinek a megnyerésére kell buzdítania. A romániai magyarságra sem egyénileg, sem összességében nem vonatkoznak a magyar állam törvényei – esetleg részben és kiigazításokkal azokra a kettős állampolgárokra, akik mindeddig csupán az újrahonosítási dokumentumban és Magyarország által számukra kibocsátott útlevélben fedezhették fel a magyar állami jelenlétet. Hogy néhány jól érthető példával éljek: a romániai magyar gazdák például éppen olyan úton-módon és ugyanolyan mértékben juthatnak az uniós támogatásokhoz, mint a romániai román, nem pedig úgy, mint a magyarországi magyar gazdák; a kommunizmus bukása utáni földreformok és a velük kapcsolatos utólagos intézkedések ugyanis a két országban, ha úgy tetszik, a két államban alaposan eltértek. Érvényes mindez a közoktatásra, az egészségügyre, a munkaügyre, a szociális ellátásra, a közigazgatásra, az adórendszerre, a kereskedelemre és így tovább. Mind a magyar, mind a román államnak, az illető kormányoknak az általuk elfogadott uniós jogrendszer keretében megvan a szuverenitása úgy cselekedni, ahogyan azt saját népének a javára gondolja. Magyarország Alkotmányának, azaz ma már Alaptörvényének az a kitétele, miszerint »Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határon kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeit fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal«: azoknak a magyarországi politikai, társadalmi, pénzügyi és más támogatásoknak jelenti a Magyarországon belüli törvényes hátterét, amelyek a határon túli magyar közösségek saját törekvéseihez kapcsolódnak. Azaz mi, romániai – vagy ha úgy tetszik, erdélyi – magyarok itthon, önmagunk döntünk életünk legapróbb részleteiről is, a különböző magyarországi intézmények, személyiségek és alrendszerek viszont az Alaptörvény alapján eldönthetik, hogy támogatják-e ezeket vagy sem. És ha igen, akkor hogy azt miképpen teszik …” Székedi Ferenc (Maszol.ro)
