Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. március - Civitas Europica Centralis
2015-03-03
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁRCIUS 3. 17 bizalomvesztés okait. Nyilvánvalóan hozzájárult a bizalomvesztéshez az a mód, ahogyan kormánytisztségekbe való kinevezések esetén nem mindig a romániai magyar szakmai és civil szervezetekkel való megbeszélések, hanem baráti-, rokoni- és más természetű kapcsolatok kerültek előtérbe. Amikor egy községi polgármester rokonát, komáját viszi be a hivatalba, ugyanezzel a jelenséggel állunk szembe, és a Székelyföldön, ahol nem kellőképpen működik a közigazgatás, ott is egyetlen szó a magyarázat: az RMDSZ …” Székedi Ferenc (Maszol.ro) A „magyar kérdés” „A magyar kisebbségeknek vannak politikai képviseletei” — nyilatkozta Iohannis. Ezek a politikai képviseletek miközben egymással harcolnak, olyan apró lépéseket is tesznek a választók érdekében, hogy az matematikailag semmit nem számít. Beletartozik-e a »magyar kérdés«-be az, hogy huszonöt év alatt nem sikerült még csak parlamenti vitára se bocsátani a kisebbségi törvény tervezetét? Mennyire »magyar kérdés« az, hogy a magyar történelmi egyházak (de nagyon sok civil szervezet és magánszemély se), még mindig nem kapták vissza elkobzott ingatlanjaikat? Még mindig a románok legnagyobb ellensége az, aki szóba hozza a MOGYE újraindítását. Még mindig úgy tekintenek a magyar nemzeti lobogóra és a magyar történelmi jelképekre, mint pusztító fegyverekre, és úgy hat rájuk a magyar himnusz dallama, mint fegyverropogás. De nézzük meg a dolgok másik oldalát is. Iohannis arra is kitért, hogy a magyar kisebbségnek vannak politikai képviseletei, és »ők a mi tárgyalópartnereink«. Ez is egy jó pont Románia számára a világ szemében, és rossz pont nekünk, magyaroknak, ha nem tudunk élni ezzel a lehetőséggel. Örök kérdés: kinek a hibája az, hogy nincs annyi választott képviselőnk, mint amennyi a részarányunknak megfelelően lehetne? Kik a felelősek azért, hogy Romániában három magyar párt van, ezek egymásra mutogatva hibáztatják egymást azért, mert nem érünk el sikereket? …” Elek György (SZFÚ) Mi jöhet még? „Egyelőre sem a bal-, sem a jobboldalon nem mutatkozik karizmatikus vagy legalább szavahihető miniszterelnök-jelölt. Ponta ugyan gratulált Laura Codruţa Kövesi főügyésznek elmúlt évi teljesítményéhez, de arról a politikusról, aki eddig számtalan jelét adta annak, hogy érdekei érvényesítésében gátlástalanul áthág és módosít bármilyen (jog)szabályt, az utóbbi időben tanúsított visszafogottsága ellenére sem hihető, hogy legközelebbi hozzátartozóinak és barátainak kálváriáját keresztényi alázattal elfogadná. Pökhendisége ugyanis megmaradt: kuncogva ajánlotta az ügyészeknek, hogy segítsenek behajtani a pénzügynek az adókat. Ott ugyan neki kellene rendet teremtenie, de erre nem ér rá, nyilván egyéb elfoglaltságai miatt. Mindenesetre az is furcsa és nagyon hiteltelen, hogy az eddig hagyományosan csak új meg új adók és illetékek kivetésében jeleskedő szociáldemokraták vezetője hirtelen csupa adókedvezménnyel áll elő: mi lehet mögötte? …” Demeter J. Ildikó (Háromszék) Fapados társadalom „Az elmúlt negyedszázadban sem pénz, sem türelem, s hozzátehetjük, sem akarat nem volt a román társadalom demokratizálódásához. A királyi diktatúra és utána a Vasgárda hatalma még az enyhe kezdeményezéseket is semmivé tiporta. Az építő gondolatot és a saját véleményt befagyasztó kommunista diktatúráról pedig ne is beszéljünk, hiszen a jogállamiságtól távol állt. Erre fel Eduard Hellvig, az államelnök közeli munkatársa, de nyomában több politikus meg újságíró is kijelentette, hogy e kerek ország az övezetben a demokrácia őrzője. Hát ők ne tudnák, hogy az elmúlt negyedszázadban sem pénz, sem türelem, s hozzátehetjük, sem akarat nem volt a román társadalom demokratizálódásához?! …” Román Győző (Székely Hírmondó) Népfogyatkozás „Az elmúlt egy évben nem telt el hét, hogy ne hallottam volna legalább egy történetet arról, hogyan is menekülnek Kárpátaljáról az emberek. Vannak, akik családostul hagyják itt szülőföldjüket, míg mások szeretteiket hátrahagyva külföldön vállalnak munkát így segítve az itthon maradtakat. A felnövekvő generáció teljesen bizonytalannak látja a jövőjét, így
