Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. március - Civitas Europica Centralis
2015-03-21
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. MÁRCIUS 22. 17 kormányzata ellen. Az országot 23 éve kormányzó Zine El Abidine Ben Ali uralma szinte kártyavárként, hetek alatt omlott össze, ő maga menekülni kényszerült, és megkezdődött a demokratikus átmenet. Az átmenet folyamatának egyik legfontosabb szereplője a politikai iszlamizmust képviselő Ennahda (Megújulás) mozgalom volt. A politikai iszlamizmusban nincs semmi radikális: ahogy a kereszténydemokraták, úgy a politikai iszlamisták is a vallásban találják meg a politikai értékrendjük morális alapjait. Az Ennahda támogatottsága Ben Ali bukása után az egekbe szökött, és az alkotmányozó nemzetgyűlésben komoly befolyásra tett szert. Ebben a helyzetben a párt az ország szempontjából történelmi jelentőségű lépésre szánta el magát: támogatta egy olyan arányos választási rendszer létrehozását, amely nem kedvez a legerősebb politikai erőnek. Ezzel az Ennahda ugyan megfosztotta magát több 2011-ben szerzett mandátumtól, azonban hosszú távon szavatolta a rendszer igazságosságát és talán a saját túlélését is, hiszen így egy gyengébb jövőbeli eredmény mellett is robusztus parlamenti képviseletre számíthat. A párt által a választások után létrehozott koalíciót 2014-ben a szavazók le is váltották, de – szemben például az immár feloszlatott egyiptomi Muszlim Testvériséggel – a politikai rendszer integráns, megkérdőjelezhetetlen szereplője maradhatott. Tunézia jelentősége abban rejlik, hogy nemcsak a földrengésszerű Arab Tavasz epicentruma volt, hanem egyben az egyetlen olyan ország, ahol (eddig) stabil, demokratikus rendszer épült ki, ráadásul a politikai iszlamisták stabil részvételével …” Ravasz Ábel (Új Szó) Megint csúsztatott a Népszabadság „A balliberális csúsztatások és magyarellenes áskálódások magyarországi vezérorgánuma, a Népszava mellett a szocialista Népszabadság (ami sajtós berkekben csak Gépszabiként emlegetnek) sem megy a szomszédba némi rosszindulatért. Legutóbb Potápi Árpád Jánosnak, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárának adtak a szájába olyasmit az egykori központi kommunista pártlap mai cikkírói-szerkesztői, amit az nem mondott. Ti. hogy „a kettős állampolgárság veszélyezteti a fennmaradást” – a napilap online változatán ma hajnalban megjelent azonos című írásból aztán kiderül, hogy ez az állítás a határon túli magyarokra vonatkozna, ha igaz lenne. Potápi ugyanis ilyet nem mondott …” R. Balogh Mihály (itthon.ma) Tulipán a talapzaton „Évről-évre súlyosbodó ünnep-fóbiában szenvedek. Különösen aggasztó, ami március 15-vel történt a kilencvenes évek eleje óta. Kisajátítódott, kiveszett belőle a tavasz, az ünnep természetessége. Zavar például, hogy a szembenállás, a megosztottság egyik jelképes megjelenési formájává vált, ezért is gondoltuk úgy vasárnap, hogy kora délután, két pártirányítású koszorúzás között hagyunk egy szál tulipánt a mártír országgyűlési jegyző szobrának talapzatánál. Kinek csak egy tollvonás volt a bűne, épp magányosan álldogált a délben ott hagyott néppárti koszorúk mögött. Zavar, hogy a politika, a politikai üzenetek ennyire kisajátították ezt a napot. Zavar, hogy apropóvá silányul, retorikai fordulattá. Zavar a mindent elsöpörni igyekvő budapesti kormánypárti arrogancia, ugyanott a demokratikus ellenzék tanácstalansága, kontúrtalansága. Üzenetük vasárnap sem söpört úgy végig a tömegen, mint a vihar Vanuatun. Az sem fér igazán a fejembe, miért kellett az anyaországi üzenetet mifelénk olyan kormánytagnak tolmácsolnia, akinek a nemzetpolitikához eddig nem sok köze volt. Bár ez még mindig ízlésesebb, mint a korábbi, kormányfő-helyettesi belovagolások. Igaz, sakkszövetségi elnökként Seszták is látott már lovat, bár nem vágtatni, csak lépni f3-ra. Ám szinte mindegy, ki mondja, ugyanazt kapja az ünneplő, egy-két historizáló közhely, jelenbe átívelő szimbólum, meg persze autonómia. Anélkül tapodtat se …” Szűcs László (Erdélyi Riport) Aknamunka „Amíg Bukarest azzal őrjöngi tele a világsajtót, hogy Magyarországon tobzódnak a románellenes szélsőségesek, illetve hogy aggasztó Budapest oroszbarátsága, addig
