Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. március - Civitas Europica Centralis

2015-03-18

K

ISEBBSÉGI

S

AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC)  H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10..

  +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 

 2015. MÁRCIUS

18. 16 V

V

é

é

l

l

e

e

m

m

é

é

n

n

y

y

,

, p

p

u

u

b

b

l

l

i

i

c

c

i

i

s

s

z

z

t

t

i

i

k

k

a

a

,

, i

i

n

n

t

t

e

e

r

r

j

j

ú

ú

,

, b

b

l

l

o

o

g

g

2

2 

 A fasizmus új arcai  „A fasizmus fölött aratott nagy győzelem óta eltelt 70 esztendő. Az egykori ellenállók közül néhányan még közöttünk vannak, sajnálatos azonban, hogy az idő múlásával, személyes jelenlétük csökkenésével példáik egyre kevésbé hatnak az ifjabb

korosztályok gondolkodására. A nagy győzelemért a legtöbb véráldozatot az egykori

Szovjetunió népei hozták, de nem szabad elfelednünk: közel 70 különböző nemzetből jött katona

harcolt a szövetségesek oldalán, s több mint 73 millió katona és civil pusztult el a háborúban.

Az antifasiszta koalíció reguláris hadseregei mellett jelentősek voltak a különféle országokban a

lakosság által szervezett partizánegységek fegyveres és politikai ellenállásai, a hátországokban

az otthon maradt nők, gyerekek segítették a frontkatonákat vagy a helyi partizánokat. KeletEurópa országaiban és az egykori Szovjetunió függetlenné vált utódállamaiban a 25 évvel

ezelőtti politikai váltások nem váltották be maradéktalanul az emberek reményeit. A

demokratikus keretek önmagukban még nem jelentették automatikusan az antifasiszta értékek

fölvállalását, a korábban szunnyadó újfasiszta gondolatok a gyenge, immunhiányos új

demokráciákban könnyedén ki tudtak újból csírázni, s mára több országban ismét szárba

szökkentek. Mind Nyugaton, mind Keleten a szélsőjobb erősödéséhez jelentősen hozzájárult a gazdasági válság okozta elszegényedés, az emberek nagy tömegeinek munkanélkülivé,

kiszolgáltatottá válása, miközben több helyen a leszakadók érdekeit védeni hivatott szervezetek

elerőtlenedtek. Így nem csoda, hogy sok ember az újfasiszta szervezetek szirupos populizmusánál talált menedéket. A fasizmus eszméinek képviselete nem lehet vélemény, hanem

bűn. Az emberiség elleni bűncselekmény. A különféle államoknak meg kell védeniük polgáraikat

mindenfajta kirekesztő, gyűlölködő eszmétől, nem szabad elfelednünk, amit a történelem már

igazolt: a szavakat tettek követik …” 



Hanti Vilmos (Nszv) 

 Miért gyáva minden náci?  „Ez foglalkoztat minden olyan esetnél, amikor valakit napnál

világosabb náculáson kapnak, és az illető körömszakadtáig tagad. Gyermekded mesékkel,

kifogásokkal próbálja levakarni a mocskot, de csak még jobban szétkeni magán. (Nem mondom

persze, hogy örülnék, ha minden ordas utcaszerte büszkén, hangosan verné a mellét, mert akkor

még a mostaninál is sötétebb és zajosabb lenne ez az ország.) Mindez nyilván nem azért jutott

eszembe, mert a Fidelitas rápirított a Jobbik tapolcai képviselő-jelöltjére. „Nincs helye

gyávaságnak, elő a tetkóval!” – dörren a Fidesz KISZ-e. (Tetszik amúgy, ahogyan mára jobbos

a jobbosnak farkasa lett.) Sajtóhírek szerint ugyanis a jelölt a Becsület és Hűség szavakat

tetoválta a karjára, ez pedig tudvalévően az SS jelmondata volt. Nem meglepő húzás ez attól az

embertől, aki korábban a Facebookra posztolt fajgyűlölő kommentjeiről lett híres – írják a

fiatalok …” 



Veress Jenő (Nszv) 

 Nemzeti acsarkodás  „Március 15-e megünneplése Magyarországon már réges-régen nem

az 1848-as szabadságharcra való emlékezésről, hanem az aktuálpolitikáról szól. Évek óta, hogy

a Fidesz van kormányon, övék a Nemzeti Múzeum lépcsője, az Országgyűlés és környéke, az

ellenzék meg máshol keres magának helyet, de közös, méltó megemlékezésre Budapesten nincs

semmi esély. Érdekes, hogy míg 1848 márciusa a teljes magyar társadalom összefogását

jelképezte vertikálisan és horizontálisan egyaránt, mára senkinek sem jut eszébe, hogy a

Nemzeti Múzeum lépcsőjén a politikai ellenfeleknek is helyet kellene adni. Felmerül a kérdés,

vajon jól van-e ez így. Innen, Szlovákiából nézve gyakran értelmetlennek tűnik a sok tüntetés, a

verbális, és időnként tettlegességig is fajuló agresszió, mely minden tavasszal és ősszel megjelenik, hol 1848-cal, hol 1956-tal vonnak valami teljesen irreális párhuzamot. Első 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját