Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. február - Civitas Europica Centralis
2015-02-07
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 8. 19 Komorowskit választják elnökké. A szűkös információt úgy értelmezem: Orbán a kormányzó pozíció megőrzésében látja a fő hasonlóságot, s abban is, hogy a baloldal Lengyelországban sem képes magához térni. További hasonlóság, hogy Lengyelországban is markánsan jelen van a szélsőjobboldal. Furcsa mégis, hogy OV most nem velük, hanem a PO-val azonosítja pártját és politikáját. Eddig ugyanis a lengyel kormánypárt elszánt ellenfelénél, a Jog és Igazságosság pártjában (PiS) találta meg a valódi szövetségest. Ez az a konzervatív, nacionalista, szintén a vezérelv alapján szerveződő jobboldali erő, amely hasonlít az orbáni párthoz. Az ő híveik járnak Budapestre „békemenetelni”. A PiS EU-szkeptikus, etatista, nacionalista párt. Eszmeiségét a konzervatív (zsinat előtti) katolicizmus határozza meg a Nyugat-ellenességen, antiliberalizmuson és zsigeri oroszgyűlöleten kívül. Vezetője, Jaroslaw Kaczynski régóta sóvárog a hatalomra, amelyet a Fidesz és Orbán megszerzett. A lengyelek szerencséjére csak egyszer kormányozta az országot, akkor is csak bő egy évig. Orbán intenzív flörtje Putyinnal még neki is sok …” Miklós Gábor (Nsz) Gazdacsere „Ilyesmi még nem történt a magyar sajtóban: egy privát kézben lévő médiaportfólió teljes vezetősége állt fel a „lelkiismeret” szavára, búcsút intve a gálánsan finanszírozó magántulajdonosnak, viszont hűségesküt téve a kormánynak, illetve személyesen Orbán Viktornak. A szakma meg a politika belső viszonyait szokatlan élességgel megvilágító esemény alkalmából érdemes egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy hogyan is működik a jobboldali sajtó, különösen annak a Fideszhez kötődő elitje. Kit tekintenek ezek az emberek a kenyéradójuknak, kitől várják az útmutatást, a bevételt, a biztonságot. Mekkora szerepe lehet az életükben a piaci versenynek, az innovációnak, a hitelességnek, és van-e bármilyen (tájékoztatási, kontroll- vagy egyéb) funkciója a sajtóholdudvarnak a politika kiszolgálásán kívül. Kárörömre semmi ok: ha jól értjük, ezúttal épp a kormánykritikus hang erősödik (Simicska nem azt mondta, hogy mostantól még mélyebbre kell nyalni, és a távozók nem azért mennek el, mert ehhez már nincs gyomruk). Ráadásul kiderülhet végre, hogy a „fideszesség” politikai világnézet-e, vagy inkább valamilyen vallásféleség, amelyet csak Orbán Viktor celebrálhat az ő népének. Talán jól sejtjük, hogy a hívő sereg semmiféle konzekvens ideológiával nem rendelkezik, ők Orbán gondolatait akarják hallani, függetlenül azok mindenkori tartalmától. Ebben a mezőben pedig egy sajtóorgánum nehezen tud leválni a miniszterelnökről: szervezetileg talán megteheti, de a közönség nem a lapokhoz és csatornákhoz, hanem Orbán Viktorhoz hűséges …” Hargitai Miklós (Nsz) Modern vándorok „A menekültek ügye, illetve a bevándorlás kérdése még az 1990-es évek végén, a 2000-es esztendők legelején került az asztalra, a maga teljes súlyával. Bulgária a napokban adott egy ki egy embercsempészt Magyarországnak, aki tavaly nyáron felborult az M5-ös autópályán speciálisan csempészetre átalakított kisbuszával. A kocsiban ülő kilenc afgán menekült közül ketten meghaltak. Hirtelen az az 1995-ös eset jut az ember eszébe, amikor Győr közelében tizennyolc Srí Lanka-i migráns holttestére bukkantak a rendőrök egy teherautó pótkocsijának lezárt rakterében. Megfulladtak… Akárcsak a bolgárok utasai, a teherautóban talált migránsok is az úgynevezett harmadik világból érkeztek, s a jobb, a könnyebb élet reményében próbáltak valamelyik nyugati országba jutni. Ez a modern kori „népvándorlás”, amely egyes társadalomtudósok szerint nemcsak az érintett országokat és kultúrákat, de magát az egész civilizációt is gyökeresen átalakítja majd. Hazánk egyelőre csak tranzitállomása e népvándorlásnak, de több jel is arra utal, hogy kezd célországgá válni. A menekültek ügye, illetve a bevándorlás kérdése még az 1990-es évek végén, a 2000-es esztendők legelején került az asztalra, a maga teljes súlyával. Akkor abból indult ki több elemző is, hogy a kifejezetten aggasztó és ezen túl is egyre csak romló demográfiai helyzet miatt hazánknak is szüksége lesz