Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. február - Civitas Europica Centralis
2015-02-07
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 8. 17 „Sok mindent tudok Orbánról” – Mélyinterjú Simicska Lajossal A Narancsnak is feldúltan nyilatkozó vállalkozó beszélt Orbán diktatúrájáról, Habonyról, és azt is elárulta, hogyan lesz végleg az övé a Magyar Nemzet és a Lánchíd rádió „…Lehet, hogy ezen marhára meg fog lepődni: a világ nem csak üzletből áll. Én alapvetően – itt meg lehet, hogy hangosan nevetni is fog – értékek és elkötelezettségek mentén végzem a dolgomat. Nekem ezek fontosabbak adott esetben, mint az üzlet. Lehet, hogy a mai világban ez furcsán hangzik, de én ilyen vagyok. Tartozom annyival a hazámnak, a családomnak és magamnak, hogy csak olyat cselekszem, amit helyesnek tartok és olyanokkal üzletelek, akiket vállalható üzletpartnernek tekintek. Hiszi vagy sem: az én szövetkezésem Orbánnal abból indult ki, hogy le akartuk bontani a diktatúrát és a posztkommunista rendszert. Kiderült, hogy ez nem egy egyszerű dolog, ezen melózni kell. De az kurvára nem volt benne ebben a szövetkezésben, hogy felépítünk helyette egy másik diktatúrát. Ebben én nem vagyok partner …” (MaNcs) Simicska Orbánról: Államférfinek képzeltem, de rá kellett jönnöm, hogy nem az Simicska Lajos péntek délután interjúkban megerősítette, hogy százmillió forint körüli összegért kivásárolta a Magyar Nemzet volt főszerkesztőjét, és azt is elmondta, tavaly áprilisban nagyot csalódott Orbán Viktorban. Mint mondta, nagyon nem tetszenek neki a kormány elképzelései, és nem is kíván asszisztálni hozzájuk (HVG) Kártékony látszatok „Nem kétséges, hogy Angela Merkel magyarországi látogatására Orbán Viktornak feltétlenül szüksége volt; ez a pozitív politikai gesztus nemcsak régóta rossz nyugati reputációjára, hanem romló belföldi megítélésére is ráfért. Erősíthette azt a látszatot, hogy az - úgymond - felhőtlen német kapcsolat védelmet nyújt az európai és amerikai kritikákkal szemben. Csakhogy ehhez a miniszterelnöknek egy minden kétséget kizáróan sikeres, lehetőleg a tárgyaló felek teljes egyetértését tükröző diplomáciai esemény képét kellett volna produkálnia. A mutatvány azonban nem sikerült. A közös sajtótájékoztató szinte tapintható légköre mégis meglehetősen árulkodó volt: Orbán idegesen és sértetten, Merkel kimérten viselkedett; minden jel arra utalt, hogy viszonyuk feszült, és alighanem egyikük sem elégedett a másikkal. Mindezt visszatükrözték a világsajtó tudósításai is, amelyek nem mulasztották el kiemelni a demokrácia értelmezéséről kipattant rövid, de annál megdöbbentőbb szóváltást. Ezért a kormányzati korifeusokra irgalmatlanul nehéz feladat hárult: mindennek ellenére meg kellett próbálniuk azt az illúziót kelteni a közvéleményben, hogy a két kormányfő igenis termékeny eszmecserét folytatott egymással, hogy osztoztak a közös nézeteik okozta örömben, és – ahogy azt Lázár János megállapította – másként csak „a német és amerikai baloldali sajtó” értékeli a találkozót. Holott ez persze egyáltalán nem igaz; még a legkülönfélébb orgánumok is egymáshoz igencsak hasonló, erős fenntartásokat fogalmaztak meg …” Mészáros Tamás (Nszv) Vona ante portas „Hogy a Jobbik egyre türelmetlenebbül toporog a kapuk előtt, hatalomba törekedvén, az nem újdonság. Az újdonság az, hogy elnökük most úgy tesz, mint aki illedelmesen kopog. Korábban még TV-székházak lerombolásával fenyegetett, most nyájasan mosolyogva kér bebocsáttatást, még bukétát is hozott a háziasszonynak. Már nem békét bont, ellenkezőleg: békét ígér. Így sokkal veszélyesebb. Vona Gábor tehetséges ember, és érdekeiket jól szolgáló, tehetséges évértékelő beszédet tartott. Személyében a Jobbik már nemcsak jól képzett, diplomás arcát mutatja, hanem elvégezte a kötelező tánc- és illemtan órákat is. A párt támogatottsága már az utóbbi hónapokban is emelkedett valamennyit. Az elemzők szerint ezzel együtt is plafon van a fejük felett, nem nőhetnek túl magasra. Ez igaz volt a szélsőségesnek ismert pártra, de már nem feltétlenül igaz az álarcosra, a szalonképes ruhába öltözöttre, aki vigyáz arra, hogy ne köpjön a padlóra, sőt maga szalad felmosórongyért. Az évértékelőben a
