Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. február - Civitas Europica Centralis
2015-02-27
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 27. 16 nemzetállamnak nevező uniós tagországban és Brüsszelben egyaránt mindaddig, míg Vlagyimir Putyin elsőszámú ellenségnek számít. Ám még Putyin sem engedte meg magának azt, hogy nevén nevezze a gyermeket, autonómiának az autonómiát, vagy föderalizációnak ezt a különleges státust. Pedig nyilván így gondolta, sőt még ’ígyebben” – ezt budapesti sajtótájékoztatóján nem is rejtette véka alá. Úgy fogalmazott, hogy „valamiféle függetlenség, nevezzük azt decentralizációnak, föderalizációnak vagy autonómiának”. Nos, ezek után autonómiaköveteléssel fellépni bármely európai országban: nemcsak öngyilkosság, hanem felelőtlenség. Fenntartások eddig is voltak a területi autonómiákkal szemben Európa-szerte, főképp az etnikailag sokszínű Közép-Kelet-Európában, de ezt most már a zsigerivé vált Putyinellenesség is tetézi. Borítékolni lehet, hogy még ha a napnál nyilvánvalóbban is jogos ez az igény, csuklóból fogják lesöpörni bármely magát nemzetállamnak nevező uniós tagországban és Brüsszelben egyaránt mindaddig, míg Vlagyimir Putyin elsőszámú ellenségnek számít. A fegyverszünet ugyan kezd működni, de rendkívül törékeny, s a végső rendezés még nagyon messze van Kelet-Ukrajnában. De ha még minden oroszok ura, Putyin is képes volt virágnyelven megfogalmazni ezt a követelést a minszki szerződésben, ha az atomfegyverei biztosította zsarolási potenciálja mellett is úgy gondolta, hogy legalább a látszat kedvéért engedni kell, akkor milyen esélye van bármely békés kisebbségi szervezetnek vagy bárkinek arra, hogy területi autonómia igénye mellé támogatást szerezzen? Mindezeken túl azzal is számolni kell, hogy az autonómia mint hívószó elveszítette tényleges vonzerejét a közösségen belül …” Gál Mária (Maszol.ro) Ha rossz a diagnózis „Hiába is próbáljuk felidézni, az elmúlt évek során alig találunk olyan intézkedést, kormányzati döntést, parlamentben elfogadott törvényt, amely a kisebbségben élő nemzeti közösségek jogainak bővítéséről szólna, és a már elfogadott jogszabályok alkalmazásában sem tapasztalunk haladást. Az oly sokat dicsért tanügyi törvény talán az utolsó olyan jogszabály, amelyet diadalittasan jelentettek be az érdekvédelmi szervezet képviselői, azóta azonban kiderült: a román nyelv idegen nyelvként történő oktatása a gyakorlatban nem érvényesül, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen büntetlenül figyelmen kívül hagyhatják a jogszabály előírásait, a fejkvótarendszer pedig még tömbmagyar vidéken, Székelyföldön is súlyos gondokat okoz az iskolák finanszírozásában. Nem kell viszont sokat keresgélnünk, ha azokat az intézkedéseket akarjuk sorolni, amelyek a jogfosztásról tanúskodnak …” Farcádi Botond (Háromszék) Itt a Hellvig, hol a Hellvig? „Az igazság az – bármi mást is mondhat az alkotmány –, hogy az elnök után Románia legnagyobb politikai potentátja, legbefolyásosabb embere a hírszerző szolgálat vezetője, aki sorsokat, esetleg politikai mozgásokat is a kezében tarthat, lévén ő a minden titkok fő-fő ismerője, s ilyen minőségben az elnök legfőbb tanácsadója. Hellvigről nem sokat tud az ország lakossága azon kívül, hogy zilahi származású, liberális párti alelnök, többször parlamenti képviselő, miniszter, mindenféle biztonságpolitikai tudományok nagy tudora, aki igazi européer képzésben részesült. Na, ennyi nagy erény igencsak elégséges kellene legyen ahhoz, ami indokolttá tehetné fő-fő hírszerzővé való kinevezését, még akkor is, ha nacionáléja kissé bonyodalmas. De ettől még a szocdemeknek sem kellene igazán tartania, hiszen nálunk felé ezer példája volt és van annak, hogy a kívülről jövő »megtérők«, pontosabban »átkeresztelkedtek« még a római pápánál is katolikusabbak tudnak lenni. Ott van mindjárt Petre Roman egykori miniszterelnök esete, kinek ereiben egyetlen milligramm román vér sem folyik, de a románságban ugyanvalóst kitett magáért. Ez nem is lenne tehát baj, hiszen Illyés Gyula is megmondta – a magyarság vonatkozásában –, hogy a nemzeti hovatartozás
