Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. február - Civitas Europica Centralis
2015-02-26
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis ( CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 26. 15 köpönyegforgató szélhámos, hanem mágus, aki elővarázsolta a liberális Fidesz-szavazóból a benne rejlő konzervatív ént. A bűvészmutatvány tehát, amivel Vona Gábor próbálkozik, a Fidesz példája alapján nem lehetetlen – de kicsi az esély arra, hogy a cukiságtrükk sikerüljön. A Jobbik legszilárdabb bázisát ugyanis azok a rendíthetetlenül etnocentrikus gondolkodású emberek jelentik, akikben a csírája sem mutatható ki a kisebbségekkel szembeni megértésnek …” (Nsz) A bizalmi t ő ke nyomában „A veszprémi siker egyszerre lezár és megnyit egy szakaszt az ellenzéki politizálásban. Olyankor jött, amikor az égbolt éppen megváltozott a fejünk felett. 2014 végén, 2015 elején még úgy látszott, a csillagok kivételesen kedvező együttállására számíthatunk. A Fidesz választási győzelmei után váratlan gyorsasággal szorult helyzetbe dolgozta magát. Egyrészt minden eddiginél keményebb nemzetközi kritikát kapott, valóságos figyelmeztető lövéseket az EU és az atlanti világ részéről. Másrészt néhány elmért intézkedése nyomán komoly civil tüntetési hullám csapott fel. Harmadrészt bomlani látszott a kormányzó elit híres egysége, ezt a Simicska–Orbán-konfliktus a vásári komédia harsányságával kiáltotta világgá. A Fidesz rossz passzba került, akár azt is lehetett gondolni, hogy a gazdasági és hatalmi rivalizálás után politikailag is artikulálódik a párton belül a „máskéntgondolkodók” csoportja. Az ellenzék várt valamire: ki Merkelben, ki az amerikaiakban, ki a „jó” fideszesekben, Pokorniban vagy másban, ki a demonstrációkon egy új népvezér feltűnésében reménykedett, várva, hogy az általuk elindított hullámok végül partot mosnak …” Lendvai Ildikó (Nsz) V nulla „Évente legalább egyszer dicshimnuszokat zengenek a kormányfők a közép-európai sikertörténetről. Akkor, amikor a visegrádi négyek egyik tagországa átadja, a másik pedig átveszi a soros elnökséget. Ám ezek a fényezések, miként a korábbi eredmények és a jelenlegi részsikerek sem képesek eloszlatni azokat a sötét fellegeket, amelyek az idestova negyed évszázada alakult regionális szervezet felett tornyosulnak. Elsősorban Varsóban döbbentek rá arra, hogy legközelebbinek kikiáltott szövetségeseik elárulták a lengyeleket, hiszen az ő geopolitikai ellenfelükkel szemeznek, Orbán Viktor pedig már egyenesen násztáncot lejt vele. Rosszallásukat diplomáciai csatornákon többször jelezték Prágának és Pozsonynak, a budapesti partnernek viszont kozmetikázás nélkül a szemébe vágta a lengyel miniszterelnök asszony. Különben a csehek idáig sem lelkesedtek túlságosan a négy állam szoros együttműködéséért, amelynek értelmét például Milos Zeman elnök, de a jobbközép ellenzéki pártok politikusai is csak akkor látnák, ha a szlovéneket és a horvátokat is bevennék a társaságba. Bohuslav Sobotka kormányfő viszont más irányba lépett. Nemrég osztrák és szlovák partnerével Slavkovban (az egykori Austerlitzben) baloldali szövetkezést hozott tető alá. Werner Faymannal és Robert Ficóval közösen hangsúlyozták ugyan, hogy együttműködésük nem jelent konkurenciát a visegrádi társulásnak, ám ez aligha több diplomáciai ködösítésnél, hiszen az energiabiztonság, a közös infrastrukturális beruházások, a határokon átnyúló regionális együttműködés, a fiatalok foglalkoztatása a most kihagyott lengyel fővárosban és Budapesten is a prioritások között szerepel …” Szilvássy József (Nsz) Leváltja, nem v áltja „Kéne szerezni egy margarétát, hátha a szirmai megmondják: leváltja vagy nem váltja le... Annyit érne, mint amikor az óvodás kislány játszik a nyári réten. Szijjártó Péternek nincs külpolitikája, legfeljebb futsallcsapata, személye súlytalan, mint a pille. Ezért is került a Bem rakpartra. Ő aztán nem ostromolja a kormányfőt elképzelésekkel, javaslatokkal – irgalom ura, ne hagyj el! –, bírálatokkal. Nem kell attól tartani, hogy privátban mást mond, mint nyilvánosan, hogy vacsora végi konyakozás közben megengedne magának némi fejcsóválást a főnöke rovására, érzékeltetendő, hogy neki más a véleménye. Nem, hogy más
