Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. február - Civitas Europica Centralis
2015-02-24
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://ww w.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 24. 12 külpolitika? Kik az orosz–magyar közeledés Schmitt Pál-i értelemben vett motorjai, és hová lettek azok, akik a gátjai voltak? Hogyan lehetett pár év alatt áthangolni egy nyugati orientációjú, EU- és NATO-tag ország külügyi apparátusát az oroszbarátságra? A magyar diplomácia és a külpolitikai irányvonal alakulására közelről rálátó forrásaink segítségével rekonstruáltuk, hogyan vezényelték le a magyar külpolitika oroszbarát fordulatát, és hogy mi jön utána. Így nézett ki a keleti nyitás kudarca belülről … „Egyértelmű, hogy az ukrán válság idején fordulni kellett volna. Martonyiék, miközben hiába győzködték erről a kormányfőt, a kármentést tekintették feladatuknak. Úgy eladni a Nyugat felé Orbán külpolitikáját, mintha az nem menne szembe az atlantizmussal” – mondja egy volt diplomata, aki szerint a kármentési kísérletük már egy valójában folyamatos vita volt Orbánnal, aki egyre kevésbé szerette a külügy akadékoskodását. A kormányfő már azzal sem értett egyet, hogy új geopolitikai helyzet állt elő az ukrán válsággal, végül pedig a külpolitikája helyett inkább az akadékoskodó külpolitikusait váltotta le, amit az apparátus megrostálása követett. Martonyi hivatalosan visszavonulása miatt nem lett ismét miniszter, Németh Zsolt pedig a washingtoni nagyköveti poszt helyett – az atlantizmus háttérbe szorulását látva – a számára kevésbé rizikósnak tűnő külügyi bizottság vezetését választotta, ahol beszámolók szerint továbbra is „sokszor igencsak mást képvisel, mint a jelenlegi Fidesz". Pár hete Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, az első Orbán-kormány idején washingtoni, a második alatt pedig oslói nagykövet, meggyőződéses atlantista megdöbbentő dolgot árult el: Orbán Viktor 2002 óta nem is beszélt vele. A Martonyi–Németh-féle külügy mögött egy „100-200 fős összeszokott network″ állt, melyet egykori MDF-esek, ősfideszesek, illetve a határon túli magyar ügyek szakértői alkottak, akik a külügyben minden területet lefedtek. Ők, a „visegrádista nemzeti érzelműek″ és a „moderált atlantisták″ váltak a már Navracsics minisztersége idején meginduló minisztériumi kirúgások első számú áldozataivá. Az elbocsátások végére a külügyminisztérium intellektuális és diplomáciai technikai képességét végezetesen legyengítették, a kommunikációt lebutították. Többek közt pont azok kerültek lapátra, akik Lengyelországgal akartak volna együtt mozogni, és akik kapcsolataikon keresztül is segíthettek volna megelőzni a miniszterelnök múlt heti varsói kudarcát … „Ezek a fiúk vulgarista káoszelmélet-hívők, szerintük a világban minden kiszámíthatatlanul kavarog, és ahol érdek van, oda gyorsan le kell csapni. Ez tökéletesen idegen az elemzésen és tervezésen alapuló külügyi munkától és a diplomácia világától” – jellemzi egy kirúgott külügyes a Szijjártó Péter nevével fémjelzett külpolitikát. Egy másikuk gúnyosan hozzáteszi, Orbán számára Szijjártó – akit a miniszterelnök külföldi útjain többször állítólag már évekkel ezelőtt Magyarország következő külügyminisztereként mutatott be – azért tökéletes választás a minisztérium élére, mert a külügyi munkába nem nyugati diplomaták köreiben szocializálódva, hanem „keleti önkényurak előszobájában pénzért kilincselve″ tanult bele. (Az addig Orbán szóvivőjeként tevékenykedő Szijjártó 2012 közepén lett a Miniszterelnökség nemzetközi kapcsolataiért felelős külügyi és külgazdasági államtitkár, és a keleti nyitás felelőse.) A diplomáciában minden lépésnek ezer következménye lehet, a munkánk lényege pont ezeknek az előrejelzése volt. Mert egy elsőre csábítónak tűnő lehetőség valójában évtizedes viszonyokat verhet szét, hosszú távú kárt okozhat. „Ezt ők nem fogják fel” – folytatja az imént idézett, már elbocsátott külügyes beszélgetőpartnerünk. Egy, a külüggyel még kapcsolatban álló forrásunk pedig a „pragmatikus keleti nyitás" kritikájaként megjegyzi, bár több nyugati ország is végrehajtott hasonló gazdasági nyitást, azok mindvégig ragaszkodtak saját demokratikus értékrendjükhöz. Például nem