Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. február - Civitas Europica Centralis
2015-02-23
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. FEBRUÁR 23. 11 őt megillető soros G8-as csúcstalálkozó megrendezési jogát. Berlin elegánsan maga elé engedte Oroszországot. Ma efféle gesztus elképzelhetetlen lenne. Nemcsak azért, mert az ukrajnai válság kibontakozását követően a G8-as csoport tagjai felfüggesztették Moszkva klubbeli tagságát, de azért is, mert a korábbi bizalomteli kapcsolatrendszer már jó ideje a múlté. A német védelmi miniszter éppen Putyin budapesti látogatásának napján nyilatkozott arról, hogy itt az ideje az orosz–német stratégiai kapcsolatok felülvizsgálatának. Mindezt pedig azzal indokolta, hogy Oroszország olyan politikai útra tért, amely lehetetlenné teszi a viszony korábbi minőségének fenntartását. Ráadásul ez a politikai fordulat már az ukrajnai válság előtti időszakban is érzékelhető volt. A mai Oroszország valóban nagyon más,mint volt hatnyolc évvel korábban. Más, mert már jó ideje súlyos gazdasági gondokkal kénytelen szembenézni …” Sz. Bíró Zoltán (Nsz) A mese rólunk (is) szól „Távol álljon tőlem, hogy kellően tájékozottnak gondoljam magam Görögország gazdasági és politikai ügyeiben. Erről szó sincs. Az a vita azonban, amely a görög válság kapcsán újból fellángolt, mégis szólásra kényszerít. Mindenekelőtt azért, mert itt nem egy ország ügyéről van szó, hanem sokkal többről. Bizonyos szempontból az Európai Unió és ezen belül is a monetáris unió jövőjéről, másfelől pedig – s nekünk, magyaroknak ez talán még fontosabb – az elmaradottság és a modernizációs kényszer ügyéről is. Az új görög kormány követelései alapvetően kétféle, egymásnak szinte teljesen ellentmondó reakciót szültek. Az egyik szerint – nevezzük ezt konzervatív álláspontnak – az EU nem engedhet a zsarolásnak, nem tehet engedményeket a görög adósságrendezés vonatkozásában, mert egyfelől már többször is tett ilyeneket – és azoknak különösebb eredményei nem voltak –, másfelől pedig az engedékenység veszélyes precedenst teremthetne a hasonló helyzetű országok (Spanyolország, Portugália, Olaszország) vonatkozásában. A másik vélemény szerint – tekinthetjük ezt baloldaliszocialistának – az uniónak és a hitelező gazdag országoknak nagyobb terheket kell vállalniuk az adósságválságból, mert egyfelől a hitelekből ők húztak hasznot – miközben amikor adták, akkor is tudták, hogy mennyire kockázatosak –, másfelől pedig, ha nem tesznek engedményeket, akkor Görögország saját erőből bizonyosan nem tudja megoldani a felgyülemlett súlyos problémákat; a további megszorítások pedig még súlyosabb válságokhoz vezetnek, és az adósságok visszafizetésének a valószínűsége még kisebb lesz. Nem vitatom egyik álláspont létjogosultságát és bizonyos mértékű igazságtartalmát sem, de úgy vélem, hogy az egész vita rossz mederben folyik. Nem az a kérdés ugyanis, hogy további megszorítások legyenek vagy könnyítés, hanem hogy miként lehet a szóban forgó gazdaság működési módját megváltoztatni. Görögország ugyanis Magyarországhoz hasonlóan elmaradott ország, mégpedig olyan, amelyik többször hajtott végre modernizációt, többnyire sikertelenül, esetenként némi részleges sikerrel …” Mellár Tamás (Nsz) A kétharmad leapadásáról „Azt mondta Simicska Lajos... amit mondott. Azt mondja Navracsics Tibor EU-biztos, hogy a Fideszen belül törésvonalak vannak. Azt mondják mások is, hogy repedezik a nagy jobboldali párton belüli egység. A tetejébe azt mondja még G. Fodor Gábor, hogy a „polgári Magyarország" szlogen (dereng valami?) a maga idején is csak egy marketing-eszköz volt, nem, több. Sokak boldogan regisztrálják, most már tényleg itt a Fidesz végórája. Meglehet, közeledik, de azért érdemes számba venni néhány dolgot. Először is azt, hogy a Fidesz demokráciában szokatlan méretűvé nőtt 2010-ben, s ha nagy szavazatveszteséggel is, de a kétharmadot megtartotta 2014-ben is. Temérdekszer leírtuk: a magyar politikatörténetet ismerve ezzel semmi meglepőt nem tett, hiszen a régi magyar politikában egyáltalán nem voltak ritkák a kétharmados, sőt a háromnegyedes kormánypártok. Ezeknek a mamutpártoknak azonban volt egy másik jellegzetességük, felduzzadásukon túl. Az,
