Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-20
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 20. 14 megalapozottak azok a hiteleseket bíráló – és a megmentésüket hevesen ellenző – vélemények, amelyek szerint a történelmi csúcsokat döntögető svájci fizetőeszközben kölcsönt felvett polgárok roppant felelőtlenül cselekedtek, amikor senki által nem kényszerítve, az alacsony kamat miatt erre az „egzotikus” valutára fogadtak. Így hát egyék csak, amit főztek, az állam pedig ne áldozzon rájuk közpénzt, mivel ez diszkriminatív lenne a többi adófizetőre. Ez az álláspont azonban csak az igazság egyik szelete, a mérleg másik serpenyőjében pedig ott találjuk a nemzeti bank, a kereskedelmi pénzintézetek, sőt a mindenkori kormányok felelősségét. A BNR jelenleg azzal próbálja tisztára mosni magát, hogy már évekkel ezelőtt figyelmeztetett a japánjen- és svájcifrank-alapú hitelezés veszélyeire, nem áll hatáskörében beavatkozni hiteles és hitelező szerződésébe, és némi cinizmussal megpróbálja elintézni az egészet azzal, hogy a bajbajutottaknak „tanulniuk kell a leckéből” …” Rostás Szabolcs (Krónika) A brüsszeli beszámoltatás „Akkor 2013 áprilisában – a Belgrád-Prihstina megállapodás elfogadásának idején – minden érdekelt, kivéve a szerbeket, elégedett volt. Maga az egyesség lényegében arról szól, hogy a szerb kormány,elfogadja Koszovó területi integritását, anélkül, hogy elismerné „déli tartományának” 2008-ban egyoldalúan kikiáltott függetlenségét. Ez a „fából vaskarika” elven hozott döntést valahogy elfogadta a szerb parlament is és cserében Szerbia előtt megnyílt az Európai Unióba (EU) vezető út. Koszovóra viszont rászakadt a némileg módosított Ahtisaari-terv. A területi autonómia maga. Két év után valami mégis megváltozott …” Ágoston András (KIFO Hírlevél) Adok-kapok „Megértem, hogy a romániai magyar politikában levitézlett, de a nemzet egységét bizonyítandó Budapesten lakó Szász Jenőnek, a nagy nemzetstratégának nagyon lényeges, hogy kitaláljon valamit, amire intézete pénzt tud kapni. Amikor néhány héttel ezelőtt olvastam, hogy a magyar kormány a magyarországi adófizetők pénzéből a székelyföldi magyar diákok román nyelv- és irodalom érettségi vizsgájának a sikerességét támogatja a Nemzetstratégiai Kutatóintézet közreműködésével, egy pillanatra úgy éreztem, egy abszurd színjáték előadásának a nézőterére cseppentem be. Az még teljes mértékben követhető hétköznapi logikával, hogy a magyar kormány a határokon túli, magyar közösségek lakta területeken pénzzel támogatja azokat a családokat, akik magyar iskolába íratják be gyermekeiket, az is teljes mértékben érthető, hogy jelentős összegeket szán a csángók magyar nyelvű oktatására, de hogy az első osztálytól tizenkét esztendőn át az iskolában románul is tanuló magyar gyermekeknek a kiegészítő román tanítását miért kell vállalnia, az már túllépi az ésszerűség kereteit …” Székedi Ferenc (Maszol.ro) Vélt és valós veszélyek „Ami a nemzetbiztonságot illeti, Nagy Testvér-törvény helyett talán inkább azzal a veszéllyel kellene foglalkozni, amire éppen tegnap hívták fel a figyelmet szociológusok: a demográfiai hanyatlás negyedszázada folyik, Románia lassan kiürül. A kormányfő elképzelése szerint olyan fontos kérdésekről kellene tanácskozni, mint az alkotmány és a választási törvény módosítása, a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, a nemzetbiztonsági törvények, illetve a pénzügyi-banki szabályozások. Hogy valós párbeszéd igénye vagy inkább politikai tőke kovácsolását célzó látszatcselekvés áll Victor Ponta javaslatának hátterében, az talán kevésbé fontos: annál beszédesebb a miniszterelnök által sorolt témák listája, ugyanis az egyúttal a kormány prioritásait is jelzi. A választási törvény módosítása valóban fontos volna, ha ez valamiképpen hozzájárulna egy karcsúbb, tisztább parlament kialakításához, közelebb kerülne választott a választóhoz – az eddigi törekvések, módosítások azonban inkább ennek ellenkezőjéhez vezettek. Az alkotmánymódosítást célzó szándék nem új, de egyelőre még az sem tiszta, mi motiválja azt. Az úthálózat bővítése, autópálya-építések ügyében eddig sem a konszenzus hiányzott, hanem a szakértelem és az anyagiak. Az újabb válság elkerülését célzó
