Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 2. 17 V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g 2 2 A kormányzat a tömbterületekben gondolkozik A MTA Kisebbségkutató Intézete osztályvezetője, Dr. Bárdi Nándor történész az Erdély(i) politika Bukarest és Budapest között címmel tartott előadása előtt Szilágyi Aladár a rendszerváltást közvetlenül megelőző és az azt követő korszak kisebbségpolitikájának változó törekvéseiről kérdezte a kutatót „…A magyar kormány nem rendelkezik kellő forrásokkal és olyan presztízzsel a Kárpát-medencében, hogy azokon a területeken is magyar intézményhálózatot tartson fenn, ahol már az állami/egyházi normatíva sem segít, ahol a vegyes házasságok aránya eléri az ötven-hatvan százalékot. A kettős állampolgárság egy lehetőség arra, hogy valaki eldönthesse, hol keresi, folytatja a mobilitási pályáját. Ugyanúgy, ahogy a tömbterületeken is. Itt egy évszázados tendenciáról van szó, hisz a 19. század közepe óta folyamatosan a Kárpát-medence széleiről folyik a beáramlás a medence közepe felé. Ezt Trianon megakasztotta, ma pedig gyakorlatilag magyar nemzetiségűekből rekrutálódik a beáramlók tömege. Tehát évszázados trendek térnek vissza, és ha a politika nem is mondja ki, a kettős állampolgársággal menekülési vagy identitás-megőrzési utat is biztosít. A részmegnyilatkozásokból az rajzolódik ki, hogy a kormányzat a tömbterületekben gondolkodik, a tömbterületek magyarságának a megőrzése lehet az elsődleges. De a politikai retorika és a kis célprogramok felsorolása mögött nem látszik a koncepció. Egy bizonyos, a Fidesz vezetői nem szeretnék, hogy megismétlődjön egy 2004-hez hasonló megosztó kampány ebben a kérdésben, és a külhoni magyarokat a saját politikai közösségük részének tekintik. A döntő kérdés és a veszély ebben a dologban az, hogy megindul-e a diaszporizáció vagy sem. Ez alatt nem a szórványosodást értem, hanem azt, hogy a kisebbségi magyar közösségeket önálló politikai közösségnek fogjuk föl, vagy pedig olyannak, amely enklávéként, integrálatlanul, elidegenedve él egy adott országban; amelynek a vezetőit egy másik országból választja ki az anyaország. Joggal fontos kérdés, hogy kikkel áll szóba Budapest, ki lesz ennek a politikának a képviselője a magyarlakta régiókban. Lényegében a kettős állampolgárság ügyéből a határon túli magyar elitek kimaradtak. Tehát ez egy legitimációs válságot okoz a határon túli elitek körében, emiatt új egyességet kell kötni a magyar kormányzattal, és a kérdés az, kinek sikerül, kinek nem …” (Erdélyi Riport) Hetvenéves a Magyar Szó „Hetvenéves a Magyar Szó. Nem volt könnyű megérni ezt, és eljutni eddig. Itt, ezen a tájon, a mi vidékünkön csak egyetlen magyar napilapnak sikerült, a mienknek, a Magyar Szónak, az Újságnak, ahogy szoktuk nevezni, és ahogy az olvasó hívja. A januári első számban jeleztük, hogy jubileumi évbe értünk, a fejlécen az R és az Sz betűt összekötve ott áll egy kis zöld zászlócskán a hetvenes. Még négy alkalommal jelenik meg így, s utána átlépünk a hetvenegyedik életévünkbe. Menetelünk rendületlenül tovább, hűségesen az Önök, kedves Magyar Szó-olvasóink szolgálatára, eleget téve a küldetésünknek, teljesítve a kötelességünket, a vajdasági magyarság tájékoztatását, körültekintő szakmai odafigyeléssel, állhatatosan, tudásunk legjavát adva, szeretettel és gondossággal. Mi, Magyar Szó-sok, még nem tudjuk, milyen hetven évesen visszanézni, hiszen valamennyi itt dolgozó fiatalabb a lapnál, de összegezésre vállalkoztunk, részben a lap hasábjain, a mai szám hetven oldalán, rámutatva 2 a rovatban idézett írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztők álláspontját
