Kisebbségi Sajtófókusz, 2015. január - Civitas Europica Centralis
2015-01-09
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2015. JANUÁR 9. 15 tevékenységének nemzeti alapra helyezése, továbbá a 2006. évi választások elvesztését követően a polgári körök mozgalmának megerősödése és a fő politikai áramba való szinte teljes becsatlakozása a bizonyság rá, hogy a Fidesz megerősödése nem véletlen fejlemény. Az előre mozdító kezdeményezés nehéz történelmi szituációban is meghozza a párt belső megerősödését, s történelemalakító szerepének kiteljesedését …” Ágoston András (KIFO Hírlevél) A multikulti halála (2010) „A felvilágosodás emancipatorikus ráció-központúságából a „kombatív tolerancia” elvét és gyakorlatát kialakító európai liberális multikulti nem számolt a totalitárius racionalizmus következményeivel. Az írás 2010. október 8-án jelent meg a Reflektóriumon . Újrapublikálását, úgy gondoljuk, aktuálissá tették az elmúlt napok párizsi eseményei. Alig egy héttel az után, hogy Kolozsváron dicsérte a BBTE multikulturalitását, Angela Merkel azt mondja: „teljes kudarc a multikulturális társadalom modellje, a multikulti hitvallása – hogy immár egymás mellett élünk, és ez mennyire jó nekünk –, ez a felfogás megbukott, teljességgel megbukott”. Nem lehet amellett csak úgy elmenni, ha Németország szövetségi kancellárja, az európai konstrukció egyik kulcsszereplője gyakorlatilag kidobja az ablakon a posztmodernitás egyik kulcstoposzát. Pedig csak a kimondás aktusa hat újszerűen, mivel a multikulti rég halott – ha egyáltalán élt valaha. Merkel nyilván konkrét helyzet kapcsán fogalmazta meg a régóta körvonalazódó, de ennyire markánsan még ki nem mondott megállapítást. Németországnak szüksége van a bevándorlókra, mivel a képzett munkaerő hiányával küzd, de a bevándorlóknak (értsd: az iszlám világból érkezőknek) be kell illeszkedniük, magukévá kell tenniük a német kultúrát és annak értékeit, mondta a kancellár. Ezek a szavak pedig kontextusra találnak az utóbbi időszak történéseiben. Elég, ha csak az olaszországi és franciaországi cigány-kitoloncolásokra, Sarkozy francia elnök – újabb uniós kulcsfigura – ezzel kapcsolatos sarkos kijelentéseire gondolunk, de ugyanezt a kontextust erősítik az egységes európai pénznem megszűnését vizionáló megnyilvánulások is, valamint az, hogy az uniós tagállamokban és az Európai Parlament szintjén is erősödtek a jobboldali (sőt, radikális jobboldali) pártok …” Fall Sándor (Főtér.ro) Charlie-k vagyunk „A nyugati kultúra most nagy kihívás előtt áll. Úgy kell megőriznie a szabadságot, befogadó és toleráns, a mások kultúráját tisztelő mivoltát, hogy közben az önvédelemhez, a saját fennmaradásához szükséges gyanakvással fogadja az idegeneket, és konkrét lépéseket tesz önmaga védelme érdekében. „El kell végre ismerni, hogy a multikulturalizmus szélsőliberális értelmezése, miszerint »az idegen szép«, nem több néhány fantaszta ön- és közveszélyes tévképzeténél. Persze ennek az alternatívája nem az, hogy »az idegen csúnya«, hanem az, hogy »az idegen – idegen«, vagyis meg kell érteni és el kell fogadni, hogy a más kontinensekről érkező bevándorlók más kulturális és szocializációs háttérrel rendelkeznek, amelyet nem feltétlenül adnak fel csak azért, mert a nyugati társadalom befogadta őket, ez pedig konfliktusokhoz vezethet. Ugyanakkor azt is le kell szögezni: annak a bevándorlónak, aki azt akarja, hogy befogadják, aki valamely európai országban tervezi a jövőjét, igenis el kell fogadnia az alapvető nyugati civilizációs és kulturális értékeket, ami nem azt jelenti, hogy például fel kell adnia a muzulmán vallást. Azt azonban igen, hogy Európában igyekezzen a lehető leginkább úgy viselkedni, mint az európaiak, elfogadni, hogy itt létjogosultságuk van a vallási vagy egyéb, politikai vagy kulturális különbözőségeknek, hogy a nők nem másodrangú személyek, hogy a más vallásúakkal, más véleményen lévőkkel nem fegyverrel számolnak le. Aki erre képtelen, annak nincs helye Európában – az ilyen elemek kiszűrése elsődleges fontosságú …” Balogh Levente (Krónika) Je suis Charlie „Még ha giccsesen és elcsépelten is hangzik is: tárgyalni kell, baráti kezet kell nyújtani a muzulmán többség felé, megpróbálni megérteni, elfogadni másságukat, mert
