Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. december - Civitas Europica Centralis
2014-12-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. DECEMBER 2. 12 kritikai lehetőségeik”. A tehetetlenség-érzés vagy megbénítja, vagy ellenkezőleg: rendkívüli aktivitásra készteti az embereket …” Giczy György (Nszv) "A többségi gondolkodás nem tér el a vádlottak körének gondolkodásától" Vannak jogászhallgatók, akik még nem hallottak arról, hogy a cigányok ellen sorozatgyilkosságot követtek el Magyarországon. Többek között ez derül ki a súlyos bűntettek tárgyalássorozatát archiváló dokumentumfilm utóéletéből. Amellett, hogy tucatnyi nemzetközi díjat söpört be májusi bemutatója óta, most ugyanis kvázi oktatófilmként vetítik a filmet egyetemistáknak, középiskolásoknak, bíróknak, ügyvédeknek, szakértői kommentár mellett. Az Ítélet Magyarországon rendezőjét, Hajdú Esztert kérdeztük a film utóéletéről „…Elsősorban egyetemeken, középiskolákban, szakmai közönségnek, például bíróknak, ügyvédeknek, rendőröknek, és civil szervezeteknek rendezünk külön vetítéseket, illetve fontos az is, hogy a roma közösségekhez is eljusson a film. Sokféle élmény ért ezeken a rendezvényeken, némelyik megdöbbentő számomra. Nem számítottam rá, hogy az ELTE történelem szakos hallgatói 30 perc után nyíltan cigányozni kezdenek. De ez szinte általánosnak mondható. A film után mindenki törölgeti a szemét, és érezni, hogy a közönség mélyen együtt érez az áldozatokkal. Elkezdünk beszélgetni, majd 20 percen keresztül a kulturáltnak tartott, korrekt hozzászólások és kérdések jönnek, majd jön valaki, aki megtöri a szalonképesnek tartott, képmutató társalgást. „Na de, mi van a másik oldallal? Arról mikor készül film? Na és a cigánybűnözők? Azért lássuk be, nem véletlenül gyilkoltak ezek az emberek!” – jönnek egymás után az ilyen és ehhez hasonló észrevételek. És ekkor lehet elkezdeni a valóságos beszélgetést …” (HVG) Adventi gyász „Románia ma ünnepel. Pontosabban, a románok ma ünnepelnek. Azt ünneplik, hogy az Erdélyt benépesítő négy nemzetiség közül ők kerekedtek végre felül. Azt ünneplik ma a románok, hogy kezet tettek a Kárpátok délceg fenyőire, a Mező ség zsíros földjeire, aranyra, ezüstre, és mindenféle, a földben megbújó értékre, kőre, fűre, kavicsra, templomra és portára, ötmillió erdélyi ember mindennapjára, életére és levegővételére. A furfangjukat ünneplik ma a románok. Azért vonulnak ma is diadalittasan, mert 1918-ban és végig az azt követő esztendőkben rafináltabbak voltak magyarnál, szásznál és szerbnél. Ők hordhatják szét még ma is Erdély minden kincsét: rönkszállítón az erdőket, kaviccsá porlasztva a hegyeket, bíróságon államosítva újra a magyarság magán- és egyházi vagyonát. Mert 1918 december első napján a Gyulafehérváron összegyűlt román tömegek kikiálthatták Erdély egyesülését Romániával …” Kristály Lehel (MH) Kik hozták létre a Szolyvai Emlékparkot? „A kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiája hetven évvel ezelőtt volt, amikor közösségünket megtizedelték. A férfiak különböző táborokban, többek között Szolyván lelték halálukat. A tragédiát még súlyosabbá tette, hogy évtizedekig nem lehetett róla beszélni. 1989-ben, amikor a KMKSZ létrejött, akkor elementáris erővel tört fel mindenkibő l, hogy erről beszéljünk, és temessük el végre eltitkolt halottainkat. Ennek következtében önerőből minden magyar községben emlékművet állítottak az elhurcoltaknak, amelyekre fel van vésve a nevük, és a KMKSZ létrehozta a Szolyvai Emlékparkot...” (kiemelés tőlem). Brenzovics László nyilatkozata, melyből fentebbi részlet is származik, elhangzott magyarországi és helyi tv-csatorna adásában, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában, megjelent a Kárpátaljában, s lehet, hogy 1-2 hírforrást még ki is hagytam. A
