Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. december - Civitas Europica Centralis
2014-12-01
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. DECEMBER 1. 11 Ha Szent Pál ma élne, ő is újságíró lenne Matuska Márton író, publicista, lapunk mai napig aktív, megbecsült újságírója, többi nyugdíjas kollégánkhoz hasonlóan szívesen emlékszik vissza a lapnál eltöltött évtizedekre: „Persze hogy szép volt, jó volt, fiatalok és bohók voltunk” ‒ vallja. Beszélgetésünk során azonban a rózsaszínű emlékek helyett inkább egy egészen másmilyen világba tekintett vissza, olyasmiről mesélt, amiről az évtizedek során nemigen volt szabad „…A Magyar Szó egész története egyáltalán nem a szép emlékekről szól. A lap egy iszonyatos rendszerváltásban lett létrehozva, majdhogynem egy folyamatos átalakulás, egy országos átalakulás közepette vívódott önmagával, a társadalommal, vívódtak azok az emberek, akik itt dolgoztak …” (Magyar Szó) Ideje van a kiállásnak? „Még nem indultak el az internetadó elleni magyarországi tiltakozások, amikor teljes ismeretségi körömmel együtt tudtuk, éreztük, megbeszéltük, hogy ez iszonyatos hiba, ritka nagy ballépés. És még fokozhatnám politikai esszébe nem illő minősítésekkel, akár összegyűjtve mindazokat a jelző ket, amelyeket a netadóra alkalmaztak a Fidesz-szavazó ismerőseim és barátaim, s akkor a jobbikosok szóvirágait nem is vettem igénybe. Vannak, akik zseniális húzásnak ítélték az ötlet bedobását és visszavonását, mert elterelte a közfigyelmet a kitiltási botrányról. De elterelte? Dehogy terelte, addig lesz az téma, míg a globális háttérhatalom és annak első számú nyílt színi intézményes képviselője, az Egyesült Államok kormánya úgy akarja. Mások úgy vélték, Orbán erősödött azzal, hogy visszavonta. Jól tette, hogy ez esetben visszalépett, sokkal jobban, mintha bekeményített volna. Jó volt az eszmei körítés, az indoklás is, vélhetően önmagában nem jelentett ez sem presztízs-, sem népszerűségveszteséget …” Borbély Zsolt Attila (Erdélyi Napló) Akikért eljön a fekete kocsi „A szociáldemokrata kormánypárt holdudvarához köthető egyik bukaresti tévéadó beszélgetőműsorában hangzott el az elnökválasztás két fordulója között: úgy vadászik manapság a DNA, mint a sztálinista korszak idején az áldozataiért járó fekete kocsi. A meghökkentő kijelentés ellen senki nem tiltakozott, mi több, a kerekasztalbeszélgetés egy-két korosabb tagja egyetértően bólogatott. Pedig hát ha a fiatalabb korosztálynak nem is, egy ötvenes embernek illene tudnia, hogy azóta bizony sokat változtak az idők. Már a kommunista rendszer „lájtosabb” Ceauşescu-érájában sem holmi köztörvényes ügyben érkezett áldozatáért a fekete kocsi: a rendszer feltételezett ellenségeiként a másként gondolkodókat szállították az állambiztonság nyirkos, sötét pincéjébe egy előjátéknak számító kiadós verésre. A politikuskörökben egyre gyakoribb, pártállástól független vád szerint a korrupcióellenes ügyészség egyféle politikai rendőrséggé alakult, ami azt sejteti, hogy az államadminisztrációs hierarchiában a csúcson álló személy – Traian Băsescu óta ez az államelnök – kezében futnak össze a szálak. Az erre tett gyakori utalások kiagyalóit az sem zavarja, hogy az ország legerősebb és legbefolyásosabb emberének tartott államfő testvérét is elvitte a „fekete kocsi”. Ebben a logikában tehát valami azért hibádzik …” Makkay József (Erdélyi Napló) Magyar–román idill „2014-ben ugyanúgy nincs meg a kisebbségek önrendelkezése, amelyet a románok az ominózus gyulafehérvári kiáltványban megígértek, mint 1989 előtt. Ezen a téren tehát még sikerült megőrizni a rendszerváltás előtti idilli állapotokat. Menynyire zavaró, hogy a magyar gyerekek saját óvodákban, saját iskolákban tanulhatnak, és nem szembesülnek nap mint nap azzal, hogy a többségiek a multikulti jegyében éreztetik velük: ők csak másodrendűek. Hiszen láthattuk, milyen paradicsomi állapotok uralkodnak azokban az iskolákban, ahol nem választották külön a magyar és a román tagozatot: a tolerancia például olyan magasra hág,
