Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. november - Civitas Europica Centralis
2014-11-27
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. NOVEMBER 27. 13 most Magyarországon. Feltűnően sok ilyen projekt bukkan elő Lengyelországban, s ugyan főleg elsősorban az egykori disszidenseket és tisztelőiket mozgósítva, de cseh és szlovák városokban is. Nálunk ezekhez képest szinte semmi. Az aktuális belpolitikai szembenállás önmagában itt nem magyaráz semmit. Hiszen épp a „huszonöt év” tenné lehetővé, hogy ha nem is borulnak össze, de legalább egyes értelmiségi csoportok megpróbálják mímelni a párbeszédet. Igazán a hazai alapítványok sem mozdultak nagyobb számban meg. S nem akciózott magának, saját közönsége szórakoztatására sem az ellenzék, sem a kormányoldal. A probléma, azt hiszem, mélyebb. A cseh–lengyel nyilvánosságban vannak erők, amelyek vissza tudják vezetni eredetmondáikat 1989-re, ső t az azt megelőző évekre. Ott sincsenek már disszidensek hatalmon, a kormányokat új erők határozzák meg, de a világ valahogy mégsem a 2000-es években kezdődött. A szélesebb közönség ott sem emlékszik sokra, de létezik politikai etikett. A keletközép-európai eliteknek kerek évfordulónként illik meghatódni. Persze, egyszerűen ott az ellenállásnak kiterjedtebb a története. Van mire emlékezni. Még azt is feltételezhetném, hogy a lengyelek, csehek, szlovákok, magyarok magukban, a hétköznapokban, különösebb politikai beavatkozások nélkül ugyanúgy felejtenek. De ha a történések kilencven százaléka így kitörlődött, ott még mindig maradt annyi, ami egy rendezvénysorozathoz hivatkozásként elegendő lehet. Nálunk meg, úgy látszik igazán mégsem …” Tamás Pál (Nsz) Diplomáciai csárdás „Magyarország miniszterelnöke sok országba eljut mostanában. Németország, Litvánia, Dél-Korea gyors egymásutánban. Alkalom ez, hogy Orbán kifejtse geopolitikai nézeteit. Külpolitikai doktrínája jelenleg a következő képpen szól. 1. Szeretjük a NATO-t. Ezért nem igaz – mondja –, hogy ne lennénk jó szövetségesei az USA-nak. Előbb-utóbb eleget is teszünk katonai vállalásainknak, és addig is részt veszünk a szövetség rendezvényein. Miközben az Egyesült Államokat a magyar állapotokkal szemben ellenséges hatalomnak tüntetjük fel házi médiánkban, baráti körben vagy civil szócsöveinken keresztül. Az USA ebben a megközelítésben kizsákmányolja, sőt fenyegeti a magyarokat. Mások közt Soros Györgyön keresztül ránk kényszeríti liberális normáit. Az amerikai korrupciós vád is csak Sorost és a hazai idegenszívűeket szolgálja – állítják. Az amerikaiak ezek szerint barátok és szövetségesek, miközben a magyar stratégiai érdek ellenségei, mert támadják az orosz kapcsolatokat (Déli áramlat, paksi bővítés stb.). Mi viszont – állította legutóbb Orbán – kiállunk Ukrajna függetlenségéért, mert szükségünk van egy pufferállamra, hogy ne legyünk határosak Oroszországgal …” Miklós Gábor (Nsz) Amikor a szabadság felé haladtunk... „1985 körül kezdődtek meg azok a szellemi mozgások, amelyek modernizálni, Európához felzárkóztatni, versenyképessé és személyiségközpontúvá kívánták változtatni az iskolarendszert Magyarországon. A rendszerváltás kezdetén még együtt menetelt Beke Kata, Horn Gábor, Pokorni Zoltán, három későbbi párt néhány év múlva már egymással is keményen hadakozó oktatáspolitikusa. De bármennyire élesen érveltek egymás ellen az MDF, az SZDSZ, a Fidesz, az MSZP stb. képviselői, a köztük levő különbségek eltörpültek a 2010-ben bekövetkezett változáshoz képest. Visszatekintve a rendszerváltás utáni két évtized oktatáspolitikájára, azt találjuk, hogy modernizáció szempontjából a legjelentősebb személyiség Magyar Bálint volt. Vitatható vagy sikertelen intézkedéseivel együtt is ő vitte a legkövetkezetesebb, EU-konform reformpolitikát az oktatásban. Ha a mai valóságot a demokratikus periódus törekvéseivel össze kívánjuk mérni, Magyar törekvéseit, eredményeit és kudarcait kell a mai valósággal ütköztetnünk …” Szunyogh Szabolcs (Nsz) Szabad a szegregáció „Törvényesíti a kormány a faji elkülönítést Magyarországon. Magyarul: a rasszizmust. Használhatnánk a hátrányos helyzetűek diszkriminációja kifejezést is, de az amerikai polgárjogi küzdelemből ismert fogalom sokkal pontosabban írja le, miről van
