Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. november - Civitas Europica Centralis
2014-11-11
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H1115 Budapes t, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. NOVEMBER 11. 17 „ Celebek ” „A politikusok – akiknek a fantáziája kimeríthetetlen – elképesztő vádakkal bombázzák egymást. Az emberek pedig egyre kiábrándultabban nézik az olcsó komédiát. Eltekintve attól, hogy civilizált országban civilizált emberek nem használnak hasonló stílust, érthető is a harc, hiszen nagy a tét mindkét jelölt számára. Pénz és hatalom, hatalom és pénz. Ez a parancsszó. A nézőközönség – egy egész ország – egyre kiábrándultabban, sőt félelemmel nézi a politikai komédiát, van, aki kimegy az utcára, s tüntet valami/valaki ellen vagy mellett, van, aki tapsol, van, aki fütyül, és van, aki csupán bambul a televízió előtt, s nézi, melyik »banda« győzi le a másikat. Közben nagyon jól tudja, hogy kutyakomédia az egész, és hogy a tévé előtt kuporgó »választópolgár« sorsa a legkevésbé sem fáj senkinek, sem a jelölteknek, sem támogatóiknak vagy ellendrukkereiknek. Ugyanis ők, tudják, azért kell nyomorban és tudatlanságban tartani az egyszerű embereket, hogy könnyebben manipulálhassák őket …” Mózes Edith (Népújság) Újraosztott jobboldal „A Robert Fico miniszterelnök és Pavol Paška házelnök lemondását követelő, epikus hosszúságú parlamenti tanácskozás közvetlenül nem vezetett eredményhez: e sorok írásakor is hivatalában van mindkét fő, és ezen szerintem valójában senki sem lepődött meg. Az ügy fontos – múlt héten is erről írtam e hasábokon –, most viszont egy tulajdonképpen érintőleges aspektusával szeretnék foglalkozni: ez pedig az, hogy milyen színben tűnt fel a parlamenti ellenzék az elmúlt napokban. Szlovákiában mostanság a pártokat szokás (és szerintem érdemes is) két csoportra osztani, meghaladva a bal-jobb, liberális-konzervatívszocdem és ehhez hasonló, klasszikusnak mondható csoportosításokat. Ez a két csoport az „új” pártok és a „régi” vagy tradicionális pártok. Az új pártok alatt rendszerint azokat az erőket értjük, amelyek valamely formában tagadják a náluk korábban is létező politikai elitek legitimitását, és formabontó módon (szimbolikával, szavakkal, kinézettel) megpróbálják elválasztani magukat tőlük. A tradicionális pártok ehhez képest azok, akik a Szlovákiában már megszokott keretek között és módszerekkel politizálnak. Első blikkre akár progresszív/konzervatív ellentétnek is tűnhet a dolog, de a valóságban ez nem ilyen egyszerű, hiszen az új pártok között is vannak konzervatív erők és a régiek között is fiatalosak, előremutatók. Mindenesetre a hétvégi visszahívós parlamenti csata egyértelműen ez új pártok irányítása és forgatókönyve szerint zajlott, és a régiek csak keresték a fogást a szituáción. Mostanra azonban a helyzet némileg kiegyenlítődni látszik. A jelenlegi kórházi korrupciós ügyet kezdetben egy három pártból álló koalíció forszírozta, a Daniel Lipšic féle NOVA, Igor Matovič és az OĽaNO, valamint a Richard Sulík vezette SaS. A három pártnak a legutóbbi mérések szerint együttesen 14.4 százaléknyi támogatottsága volt, és egyedül az Egyszerű Emberek (OĽaNO) volt a vonal felett, de ők is nagy gyengülést produkáló félév után vannak a mostani 6 és fél százalékon. Karakán kiállásuk egyszerre volt jellegük és helyzetük terméke: jellegüké, amennyiben mindhárom esetben új pártról van szó, és helyzetüké, hiszen mindháromnak égető szüksége van politikai támogatottságának megnövelésére, és ezt egyikük sem a helyhatósági választásokon fogja elérni (ahol viszonylag kevés jelöltet indítanak majd). Az új pártok kommunikációját ebben az esetben is közvetlenebb, szókimondóbb stílus, a politikai protokoll semmibe vétele, a mediális politizálás jellemezte; ehhez értenek, ezt akarják csinálni. Ráadásul de jure szövetségi viszonyuk ellenére de facto riválisa is egymásnak ez a három erő, hiszen ideológiai különbségeik ellenére nagyjából ugyanazokért a szavazókért szállnak harcba …” Ravasz Ábel (Paraméter.sk) Jobb kés ő bb … „Egy héttel később, mint ahogy illett volna, és inkább sértődötten, mintsem bűnbánattól vezérelve nyújtotta be lemondását Titus Corlăţean. Egy darab külügyminiszter feláldozása a minimális ár, amit egy kormánynak meg kell fizetnie akkor, amikor
