Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. október - Civitas Europica Centralis
2014-10-14
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. OKTÓBER 14. 12 erkölcsösebbnek, kiválóbbnak, okosabbnak, igazságosabbnak tartjuk másoknál. Ebből viszont többnyire az is következik, hogy kevésbé vagyunk hajlandók a nemzetünkre vonatkozó negatív tényállításokat elfogadni, és ha ilyen felbukkan, akkor olyan kognitív stratégiákat alkalmazunk – az áldozatokat hibáztatjuk, magunkat pedig a körülmények áldozatának tekintjük –, amelyek tagadást és önfelmentést generálnak …” Marosán György (Nsz) És a hajó áll „A harmadik felvonás szabály szerint a végső igazságé. A döntő összecsapásoké. Értelmetlen lenne megismételnie az előző kettőt. Pedig tegnap ez történt. Mintha csak ugyanazok jöttek volna ki, mint akik az áprilisi választáson, a közönség pedig éppen azokon a helyeken hallgatott el vagy nevetett, mint akkor. Ezek szerint azonban ez nem is felvonás volt, csak egy jelenet. Az első felvonást zárta le. A rendszerváltozás első felvonását. Azt, amelyben minden szereplő táguló perspektívákban kereste országa helyét. Ennek vége. Itt a függöny már nem arra szolgál, hogy felmenjen, lehetővé tegye, hogy más világokat is megismerjünk, magunkat ezekben legalább képzeletben elhelyezzük, hanem arra, hogy ránk terítsék …” Nagy N. Péter (Nsz) A stabilitás kormánya „Újabb megerősítést kapott a jobboldali kormányzás. A tavaszi országgyűlési és a májusi európai parlamenti választások után október 12-én az önkormányzati választások a harmadik alkalmat jelentették a választói akarat kifejezésére. Mindegyiken a Fidesz–KDNP győzött, a Jobbik lett a második, a baloldali pártok pedig meglehetősen lemaradtak. Bár az eredmény várható volt, az arányok felől senki sem lehetett teljesen meggyőződve. Mindig van ugyanis egy jelentős bizonytalansági tényező. A jobboldali szavazóknak jó időre bevésődött a 2002-es országgyűlési választások elvesztése, a baloldal pedig örök mementóként emlékezhet arra, hogy bár 2006-ban megnyerték az országgyűlési választást, és kormányra kerültek, de a választók az őszödi beszéd hatására csakhamar magukhoz tértek, és az őszi önkormányzati választásokon már olyan vereséget szenvedett a baloldal, amelyet azóta sem tudott kiheverni …” Körmendy Zsuzsanna (MNO) Út a semmibe „Akárhogy is szépítjük - szépítik - a dolgot, az 1990-es rendszerváltó választások óta nem szenvedett ilyen súlyos vereséget a baloldal, mint a vasárnapi önkormányzati szavazáson. Mert számszerűen nyilván bizonyítható, hogy sikerült meghaladni 2010-et, de hangulatában, az összbenyomást és az előzményeket illetően elképesztően nagy a kudarc. A baloldal kudarca. Magyarázattal tartozom persze: miért nevezek én bukásnak, nagy bukásnak olyasvalamit, amit pedig a szereplők - mint azt Somfai Péter kollegám ezen az oldalon elemzi - sikerként tálalnak a közvélemény felé? Mert igen: a fővárosban több helyen sikerült nyernie az ellenzéknek, mint 2010-ben, a vereségek egy része is sokkal szorosabb harcot hozott, mint négy éve, a testületekbe több baloldali jutott be, mint akkoriban, szóval igen: el lehet mondani, hogy ez jobb volt. Végül is csak viszonyítás kérdése. Azaz: más a pártok és más az én viszonyítási pontom. Én ugyanis onnan indulok ki, hogy ez az elmúlt négy és fél év pontos képet rajzolt fel a Fidesz kormányzási stílusáról, viszonyáról az ellenzékhez, politikusai - és főként Orbán - egójáról. A választók úgy mentek el szavazni - vagy éppen nem mentek el -, hogy tudták, mi történt az országgal és az országban 2010 óta …” Németh Péter (Nszv) Történet egy csónakban „Kisvárosi polgármester panaszolja, nem tud mit kezdeni azzal, hogy az önkormányzatban néhány tanácsos folyamatosan árt és betart nekik azzal, hogy a lakosokat félretájékoztatva, a helyi vezetők ellen hangolva hisztérikus állapotokat gerjeszt a településen. Tegyem hozzá, a kisvárosban zömében magyarok laknak, a helyi tanácsban az RMDSZ rendelkezik kényelmes többséggel, s a panasz értelemszerűen a néppártosokra vonatkozik. Szemléletes képpel érzékelteti is a helyzetet: ülünk a hánykolódó csónakban, mi evezünk, ők pedig a léket tágítják, vágják. Annak ellenére, hogy az elöljáró fentiekben
