Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. október - Civitas Europica Centralis
2014-10-01
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. OKTÓBER 1. 14 polcon érintettük; ellenfelünknek a szemébe vágjuk, hogy nincs ismeretlen útja (bizony, a mogulnál tett éjszakai látogatást) – rutin és szakértelem a javából! Miután itthon mégis kikapunk a szavazáson (szegény Mircea Geoană savanyúan örül vélt győzelmének – nem erről volt szó!), működésbe hozzuk a STS-t, a Különleges Távközlési szolgálatot, Baconschi Párizsban gyorsasági világcsúcsot dönt a szavazóival, Adriean Videanu számolóbűvészbe megy át – és reggelre megvan a győzelem! Kihoztuk …” Ágoston Hugó (Maszol.ro) Határokon átnyúló együttm ű ködés „A régi újságok kedvenc témái közé tartozott a pénzhamisítás. Nem az újdondászok hamisítottak pénzt – ők rendszerint beérték a hírek felfújásával, kisebb vagy nagyobb mértékű megbuherálásával a fogyaszthatóság és olvasmányosság érdekében –, hanem az egyszerű, pénzszűkében tengődő, találékony atyafiak és olykor a vállalkozó szellemű anyalányok is. Az amatőr balfácánok kora hamar leáldozott, sorra földre kényszerítették őket, hiszen hamisítványaik könnyen felismerhetőek voltak, az elkövetők nem rendelkeztek a kellő műszaki felszereltséggel, rajztehetséggel, nem tudták hitelessé tenni produktumukat. Könnyen lebuktak, kaptak pár évet, és szabadulásuk után azonnal beiratkoztak a rajziskolába, hogy tehetségesebb visszaesők lehessenek. Napjainkban azonban, amikor megéri eurót hamisítani, már gyárüzemek állnak rendelkezésükre, gépek, festékanyag, szakember, a biztonsági jelek láthatatlanítását is úgy-ahogy elsajátították, és sokkal nehezebb felismerni a végtermék hamis állagát. Persze e téren is érvényesül az egészséges törekvés, miszerint a külföldi befektetőket ide kell vonzani, meg kell tartani, hiszen munkahelyeket teremtenek. Ebben a tekintetben sokkal jobb helyzetben vannak a határmenti megyék, a határ közeli városok, mint mondjuk Csíkszépvíz vagy Szépkenyerűszentmárton, amelyek bármennyire is vonzó nevűek, messze benn feküsznek az ország belsejében, és az utakon – addig is, amíg elkészül a sztrádahálózat – nem lehet elég gyorsan és hatékonyan egérutat nyerni az üldöző hatóságok vagy a fürge-lomha pénzügyőrség elől …” Sebestyén Mihály (Maszol.ro) Erdélyjáró „Pomogáts Béla kerek születésnapján illene irodalomtörténetilegművelődéstörténetileg felmérni, legalább a 20. század közepétől, az Erdély-járásokat, a jeles Erdély-járók történeteit, utazásaik hozadékát. Erre sajnos nem tudok vállalkozni, hiszen még az is könyvnyi, sőt több könyvre menő emlékezést, kutatást igényelne, ha a Magyarországon élt-élő barátaim ismétlődő kolozsvári vagy általam is megtapasztalt székelyföldi (meg ide véve partiumi: nagyváradi, szatmári) látogatásait próbálnám összefoglalni. Czine Mihállyal kellene kezdenem, még az ötvenes évekből, folytatnám az ugyancsak irodalomtörténész Kiss Ferenccel (és a vele egy autóban utazó Nagy Lászlóval s a baráti-kortárs másik kitűnő költővel, Kormos Istvánnal). És persze Mészöly Miklóssal, akinek „pontos történeteiben” Vízakna s a kolozsvári ószer is megjelenik. Az újságíró-szerkesztő, irodalomkritikus Berkes Erzsit semmiképpen nem hagynám ki; ha jól emlékszem, ez már a nyolcvanas évek. Na és nyilván külön helyet biztosítanék Ilia Mihálynak és szegedi egyetemi tanítványainak …” Kántor Lajos (Szabadság)
