Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. augusztus - Civitas Europica Centralis
2014-08-25
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. AUGUSZTUS 25. 12 népek tűntek el a történelem süllyesztőjében, szent királyunk előtt (hunok, avarok) vagy utána (besenyők, kazárok, kunok stb.), mivel nem voltak hajlandók áttérni az európai életmódra, nyomuk legfeljebb történelmi feljegyzésekben maradt meg. Civilizáció, vagy a történelem süllyesztője. Más választás nincsen. Előbb vagy utóbb a civilizált Európa bedarálta a barbár betolakodót, bármennyire is hatalmasnak tűnt eleinte. Szent István bölcs döntésének köszönhetően a magyarság az egyetlen keletről érkezett lovas nomád nép, amely megmaradt, az európai civilizáció elfogadása nyomán. Jóllehet édesanyja ortodox volt, politikai megfontolásokból Szent István az akkor lényegesen alacsonyabb nyugati modellt választotta. Döntése roppant szerencsésnek bizonyult, olyan 3-400 évvel szent királyunk után a Nyugat utolérte a keleti kereszténységet, később pedig látványosan fejlődve jócskán megelőzte az évszázados hanyatlásnak indult bizánci alapú ortodox világot. A magyarság is gyökeresen átalakult, a fosztogatásaival és pusztításaival Európát rettegésben tartó pogány törzsszövetség letelepedett, békés keresztény néppé, idővel megbecsült európai nemzetté vált … 2014-ben önkéntesen térne le a büszke magyar nép első királyunk ezer éves útjáról? Orbán Viktor erre utalt Tusványoson, amikor a nyugati civilizáció helyett Kínát, Oroszországot és Törökországot említette követendő példának! Ami utóbbi kettőnek nem sikerült erővel, azt megtenné a szabad Magyarország kormányfője önkéntesen? Holott Orbántól inkább Szent István örökségének megerősítését várná el a nemzet, nem a vele való szembefordulást …” Chirmiciu András (Nyugati Jelen) Beszélgetés dr . Páva Zsolttal , Pécs polgármesterével A magyarság kenyerét ő l a tudásátadás erkölcsi kötelességéig „…Pécs városa – szerencsénk volt, vagy egyéb, teljesen mindegy – 2010-ben olyan helyzetbe jutott, hogy megszervezhette az Európa Kulturális Fővárosa programot. A szervezés során óhatatlanul olyan tudás halmozódott fel, amit mi magunk is máig használunk. Amikor közeledtünk a 2010-es év végéhez, komoly, többfordulós egyeztetést tartottunk kollégákkal, külső szakemberekkel, hogy a stábbal, azzal a száz fővel, amelyik a projekten dolgozott, mi legyen. Mindegyikük, aki ott dolgozott, komoly tudás birtokába került az évek során. Mi szétválasztottuk azt a céget (jogi személyiséggel bíró cégről beszélünk), az egyik feléből, a kulturális szervezőmunkában részt vettekből jött létre a Zsolnayörökség Kezelő Közhasznú Társaság (azóta részvénytársasággá alakult), illetve a pályázatnak logisztikával, pénzügyekkel foglalkozó kollégák bekerültek egy új alapítású cégbe, a Pécsi Fejlesztési Részvénytársaságba. Ezt azért mondom, mert ezt a tudást mi a mai napig használjuk. Ergo: aki minket megkeres, legyen az bárki (még akkor is, ha nagyon távolról érintett ebben a dologban), hogy hölgyek és urak, kéne egy kis segítség, mert valamilyen problémánk van ilyen vagy olyan tárgykörben, mi ezt a tudást mindenfajta ellenszolgáltatás, díjazás nélkül szívesen megosztjuk. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy konkrét megkeresés három helyről érkezett hozzánk ilyen tárgykörben. Pécsnek van egy horvát testvérvárosa, a hozzánk közel eső Eszék, amelyik Horvátország nevében aspirál egy ilyen címre, azt hiszem, 2020-ban esedékes, segítséget kért tőlünk Arad és Kolozsvár is. Én elmondtam mindenkinek: ez nem egy exkluzív dolog, hogy mi csak egynek segítünk – aki jön és kéri, mindenkinek jó szívvel segítünk. Aradnak is, de Kolozsvárnak is, meg Eszéknek is, mert úgy érezzük, hogy ezt a megszerzett tudást tovább kell adnunk, ez egyfajta erkölcsi kötelességünk …” (Nyugati Jelen) Magyarnapokturizmus „A mai kor embere sokféle világjárást művel, hallottunk már katasztrófaturizmusról, zarándokturizmusról vagy konferenciaturizmusról. Az ötödik alkalommal megrendezett Kolozsvári Magyar Napok zártával most már nyugodtan beszélhetünk „magyarnapok-turizmusról” is, a szó(összetétel) legnemesebb értelmében. Mindez azt jelzi, hogy a rendezvénysorozat méreteiben, de különösen hírnév dolgában alaposan kinőtte
