Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. augusztus - Civitas Europica Centralis
2014-08-25
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. AUGUSZTUS 25. 10 igaza a házelnöknek, hogy tíz-húsz év van a megoldásra Már a mostani időszakot sem fogjuk komoly népességvesztés nélkül túlélni, mert az elmenekülők helyett itt senki nem fog szülni. Kövér mindenről beszél, kivéve saját, és kollégiumi szobatársainak felelősségéről. De az igazi tragédia az, hogy fölveti: "ma az a fő kérdés, hogy kik hozzák meg az emberek mindennapjaira alapvetően ható döntéseket, az államok vezetői, akik valamiféle felhatalmazást kapnak a saját választóiktól, vagy azok az arctalan, névtelen, homályba burkolózó, de hús-vér emberek által irányított gazdasági vagy tudatformáló háttérhatalmak, amelyek viszont nem viselnek felelősséget."…” Andrassew Iván (Nszv) A Jó Állam nem jogállam „A közelmúlt két eseménye a napnál is világosabban jelzi, hogy mi a különbség a Jó Állam és a jogállam között. A Jó Állam hazánkban épül. A Jó Állam jellemzője, hogy nincs stabil jogrendszere, ezért szabályai kiismerhetetlenek, vezetői a törvények felett állnak, illetve a törvényeket úgy alakítják, ahogy a napi igények megkívánják. Ezért a hatalom emberei azt tesznek, amit akarnak, felelősségre vonásra nem kell számítaniuk. A jogállamra viszont az a jellemző, hogy a törvények stabilak, megismerhetőek, kiszámíthatóak, a törvény előtt mindenki egyenlő, így a törvénysértő joggal feltételezi, hogy nem ússza meg szárazon …” Szüdi János (Nszv) Oroszország militarizálása „Az orosz nacionalizmus történetének és jelenének egyik legkiválóbb nyugati kutatója, Marlene Laruelle szerint az orosz nacionalizmus polifonikus, vagyis olyan többszólamú jelenség, amelyben mindenkinek megvan a maga nacionalizmusa. Szerinte a mai Oroszországban „létezik a posztszovjet reformok veszteseinek nacionalizmusa, amely az oroszországi kommunista pártra és Zsirinovszkij liberális-demokrata pártjára leadott tiltakozó szavazatokban fejeződik ki; létezik a politikai elitek nacionalizmusa, amely támogatta az Egységes Oroszország hazafias – a Szovjetunió iránt érzett nosztalgiát a posztszovjet valósággal megbékítő – szólamait; létezik a fiatalok alulképzett és szegény rétegeinek nacionalizmusa, amely a szkinhedek erőszakos akcióiban fejeződik ki, és végül létezik a városi középosztály nacionalizmusa, amely – utolsóként színre lépve – jellegét tekintve európai irányultságú és demokratikus, ám ugyanakkor idegengyűlölő is, képviselőivé pedig a nemzeti demokraták és Navalnij váltak” …” Sz. Bíró Zoltán (Nsz) A Marx-szobor múltja és jelene „A szobrokkal kapcsolatos „hitviták” és következményeik valószínűleg a bálványimádás, illetve a bálványrombolás primitív hagyományaiban gyökereznek. Sajnos ezek végigkísérik az emberiség történelmét. Gyakran pótolhatatlan és értékes műalkotások esnek áldozatul. Például a tálibok pár évvel ezelőtt Afganisztánban lerombolták a buddhizmus csodálatos alkotásainak egy részét. A Corvinus egyetemen lévő Marx-szobor körüli viták, különösen az egyik államtitkár és a mögötte álló politikai párt megnyilvánulásai sok tekintetben engem annak ellenére a hitvitákra és a szoborrombolókra emlékeztettek, hogy ez esetben nem effektív rombolásról van szó, hanem sajátos áthelyezésről a múltba. Mindenesetre figyelmükbe ajánlom Ince Dénesnek a Vasárnap cím ű katolikus online újságban a bálványimádásról megjelent írását. Azt hiszem, ma már egyedül vagyok azok közül a mai Corvinus egyetemen, akik jelen voltak a Marxszobor „megrendelésénél” és felállításánál a korabeli, Marx Károly nevét visel ő közgazdasági egyetemen. A pedagógusszakszerv ezet egyetemi bizottságának tagjaként részt vehettem különböz ő megbeszéléseken is arról, hogy milyen legyen a szobor, és hogyan köt ő djék az egyetem alapításának tizedik évfordulójához. A politikai gazdaságtan
