Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. augusztus - Civitas Europica Centralis
2014-08-21
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. AUGUSZTUS 21. 15 Kitüntetési összefé rhetetlenség „A 2011-ben újraalapított Magyar Szent István Rend nem méltó Kertész Imre Nobel-díjas íróhoz. Márpedig a Fidesz-kurzus ezzel kívánja beszennyezni a súlyosan beteg írót (akinek a minden bizonnyal nem kellően tájékozott felesége – a hírek szerint – jóhiszeműen ehhez előzetes beleegyezését adta). Kertész Imre élete, munkássága az őt kitüntetni szándékozó antiszemitizmus-barát rezsimmel, annak vezetőivel, kormányával, egész elitjével mind erkölcsileg, mind eszmeileg szöges ellentétben áll. E rendszer – Kertész Imre helyzetével visszaélve – most ugyanazzal az elvtelenséggel akarja magát a nemzetközi vélekedésben javítani, mint ahogyan a holokauszt-emlékévet saját, az áldozatokat és hóhéraikat-kirablóikat egybemosó szemléletének elfogadtatására használja (lásd a most emelt náci megszállási emlékművet) …” Fekete György (Nsz) Egy rossz választás elé „Lehet-e demokratikus a nemzetiségi választás Magyarországon? Ez a kérdés megválaszolható röviden és alaposabban is. A rövid válasz: nem, mert egy „illiberális” rendszerben kizárt a demokratikus választás. Az alaposabb választ nyilván azzal kell kezdeni, hogy mit is értünk demokratikus választáson. Röviden összefoglalva demokratikus választás csak demokráciákban lehetséges. Demokráciáról (minden sokszínűség ellenére) akkor van szó, ha az alapkritériumok teljesülnek, azaz piac gazdaság van, garantáltak az emberi és kisebbségi jogok. Az ilyen társadalom plurális, tagjainak egyenlősége biztosított. Az e szerint működő országokban szabad a vélemény, szabad a társulás és megvalósul az esélyegyenlőség. A demokratikus választások arról szólnak, hogy mely szervezeteknek (pártoknak) vannak a legmeggyőzőbb koncepciói a közösség jelenéről és jövőjéről, amely koncepciókat egyenlő eséllyel hozhatják az érintettek tudomására, mert a média szabad és szintén plurális. A demokráciában a hatalom gyakorlásának időtartama korlátozott, néhol alkotmányosan is, máshol egyszerűen a választó gondoskodik a politikai váltógazdaság működéséről. Ilyen helyeken bizony a történelmi nagyságok is olykor megméretnek és könnyűnek találtatnak (pl.: W. Churchill, Ch. De Gaulle, H. Kohl). A nemzetiségek kisebbségi helyzete ezeknek a feltételeknek a teljesülését különösen nehézzé teszi. Egy nemzetiség folyamatosan a fennmaradásáért küzd az őt „spontán” vagy tudatosan „elnyeléssel” fenyegető többséggel szemben. Ilyen helyzetben a csoporton belüli „egység” (bármit jelentsen is ez) különösen felértékelődik, és ez természetesen a belső pluralizmus rovására történik, azaz a demokratikus működési módot veszélyezteti. Tovább súlyosbítja a helyzetet, ha egy adott állam maga is érdekelt a nemzetiségi közösség „homogenizálásában”, mint ahogy ez Magyarországon történik. A nálunk kitalált nemzetiségi önkormányzati rendszer létrejötte, néhány erénye mellett, azzal a súlyos hátránnyal járt, hogy kiüresítette a civil szférát. Különösen élesen jelentkezik ez a választásoknál. Normális esetben a demokratikus választás a civil világ dolga, amelyben egymással versengő szervezetek, pártok döntik el az eredményt, amelyhez a közszférának (a közigazgatásnak) semlegesen kell viszonyulnia …” Kaltenbach Jen ő (Nsz) Huszonöt év magány „Fel kell tenni a kérdést a korszakváltó páneurópai piknik, a civil bátorság legszebb megnyilvánulása után huszonöt évvel: megérte-e? A jubileumon, ha tetszik, ha nem, el kell számolni akkori terveinkkel. És meg kell állapítanunk: sokkal szerényebbek lettünk mi, magyarok. Nyugati típusú demokráciáról, igazságosságról, piacgazdaságról, mindezek révén magasabb életszínvonalról álmodott a társadalom. Arra gondoltunk: a népek asztalánál egyenrangúan foglalhatunk helyet, s amilyen őszinte hittel törekszünk az európai nemzetek közösségébe, a fogadtatás is hasonló lesz. Reményeinket arra alapoztuk, hogy valamit leraktunk az asztalra Németország, ezáltal Európa újraegyesítésének, a kommunista világrend lebontásának ügyében. Mára alább szálltak az igényeink. Realistaként nem vágyunk már azonnal nyugati életszínvonalra, nem bizakodunk gazdasági segítségben, s nem számítunk hálára, főként nem pozitív elbánásra …” Megyeri Dávid (MNO)
