Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. augusztus - Civitas Europica Centralis
2014-08-12
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. AUGUSZTUS 12. 10 Magyarországon, ezért beszélünk a könyvben az újnacionalizmus populáris kultúrájáról. Más országokban is vannak hasonló jelenségek, például a szerb turbófolk vagy a horvát nemzeti rock. A nemzetet nemcsak eszmeként, hanem brandként is megjelenítő ipar Magyarországon ma rendkívül szerteágazó, megjelenik a kultúr- és szórakoztatóiparban, a művészetben, a turizmusban, az öltözködésben, a médiában …” (MaNcs) Elkezd ő dött: nácik pózolnak a Szabadság téri szoborral Bárdos Deák Ágnes (MaNcs) A magyar médiaszabadság utolsó bástyája az RTL A Handelsblatt a reklámadóról, a Hospodárské Noviny a tusnádfürd ő i beszédr ő l ír (Nszv) Putyin ante portas „Bármilyen hihetetlen, az Európai Bizottság ingerküszöbét nem érte el Orbán Viktor hírhedtté vált tusnádfürdői beszéde. A bizottságban helyet foglaló bürokraták álláspontja szerint egy nyári táborban elhangzott beszédből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a magyarországi demokrácia jövőjét illetően. Az érthetetlen passzivitást többen azzal próbálják magyarázni, hogy az Európai Unió testületeiben többnyire néppárti delegáltak foglalnak helyet. De vajon az Európai Néppárt képviselői feláldoznák hitelességüket a szövetségesi hűség oltárán? Kérdem ezt főleg annak ismeretében, hogy JeanClaude Juncker jelölése kapcsán a Fidesz szembement a pártcsalád akaratával. Alighanem másról van itt szó. A nyugati sajtóorgánumok pontosan értik a magyar kormányfő megszellőztetett doktrínájának lényegét. Szankciókat követelnek Orbán kabinetje ellen, akárcsak a történetének éppen legsúlyosabb válságát átélő magyar demokratikus ellenzék. A "hanyatló" Nyugat politikai elitje azonban a jelek szerint cselekvésképtelen. Nem kis mértékben azért, mert egész egyszerűen ismeretlen számára az a stílus, amelyet Orbán Viktor rendszerint használ. És itt máris adódik egy párhuzam. Adam Michnik írja a Gazeta Wyborcza július 19i számában: "Az egymást k övet ő politikai engedmények sehova sem vezetnek. Putyin nem európai politikusfajta; ennek a politikusnak az állandó botránykeltés a kenyere." …” Beck Tamás (Nszv) A fekete macska Tus nádon „Az elmúlt néhány hét eseményei biztosan nem kerülnek be a magyar külpolitika sikereit gyűjtő aranykönyvbe. A Juncker-ügyben vallott miniszterelnöki kudarc, a nemzetközileg is kínos szoborügy, Orbán tervezett amerikai látogatása kapcsán a washingtoni program vereséggel felérő törlése, a római nagykövet kikényszerített visszalépése, a rohamosan terjedő hírek a külügyminisztériumi szervezeti és személyzeti viharokról mutatják: a magyar külpolitika háza táján súlyos a helyzet. Mindez nem új: a 2010-ben alakult kormány külpolitikai sikerekről alig, kudarcokról hosszú listában kellene számot adjon – ha bármiről is kész lenne valaha számot adni …” Hajdu Nóra (Nsz) Illiberális helyett inkább: közösségelv ű és nemzeti demokrácia „Orbán Viktor tusnádfürdői beszédének egészéből fehéren-feketén kiderül, hogy ő nem a liberalizmus vagy szép magyar szóval szabadelvűség klasszikus, emberi jogi és szabadságalapú értékeitől kívánja „megtisztítani” a demokráciát, hanem a modern kori, a piac és az egyéni érdek mindenhatóságát hirdető liberalizmust látja zsákutcának – joggal. Ám hiába: a világ nyugati táján – tisztelet a kivételnek – ezt magyarázzák bele a beszédébe, beleértve ebbe szinte az összes nagy hatású amerikai és nyugat-európai lapot, de sajnos ehhez csatlakoztak a román és szlovák (ezen persze nem csodálkozunk) kommentárok mellett egyes lengyel lapok cikkei is. Felesleges sorolni a lapok és a szerzők nevét, mert túl sok van belőlük – legutóbb jómagam a The New York Times hihetetlenül támadó szerkeszt ő ségi írására tértem ki – , de azt szinte borítékolni lehetett, hogy megszólal az Orbángy ű löl ő Charles Gati politológus is Amerikából s tovább foly tatja az Orbánkormány elleni lázítását …” Fricz Tamás (MNO) Egy kis bukaresti séta „Elég annyit felidézni, hogy az elnök lemondását követelő, igazságért és méltányosságért hadakozó médiamunkások semmi kivetnivalót nem találtak
