Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. augusztus - Civitas Europica Centralis
2014-08-09
KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. AUGUSZTUS 10. 12 ami eget verő cinizmus, azok után, hogy a „terror” elleni világszintű háború ürügyén az amerikai kormányzat súlyosan korlátozta az emberi jogokat. Lehallgatnak tetszésük szerint bárkit, drónokról vadásznak terroristaként megbélyegzett emberekre, úgy, hogy velük együtt ártatlanok is meghalnak, hogy Guantanamón ítélet nélkül tartanak fogva és kínoznak embereket, hogy demokráciaexport címszó alatt káoszt és anarchiát idéznek elő országok sorában, hogy most a „Majdan-projektbe” fektetett 5 milliárd dollárról ne szóljunk. De hát ilyen a világ …” Borbely Zsolt Attila (Erdélyi Napló) Borzonti tükör „Egyre nehezebb helyzetbe kerülünk a nyári tábordömpinggel. Nincs ugyanis az a munkaadó, aki két hónap leforgása alatt – mondjuk az Electric Castle-től a Kolozsvári Magyar Napokig – elegendő szabadnappal ajándékozza meg fesztiválozni vágyó fiatal munkavállalóit. De szülőből is kevés akad, akinek annyira „engedékeny” a pénztárcája, hogy csemetéjét a nyár teljes fesztiváláldásában részesíthesse … Miután Borzonton még a román közélet alternatív személyiségei közül sem találkozunk senkivel – talán nem is hívják őket –, a többségi sajtót és politikusokat a legszélsőségesebb címkézésektől sem tartja vissza semmi. Idén azonban már a magyar oldalról is érkeztek kirekesztő jellegű felhívások, amelyek alkalmasak lehetnek elbizonytalanítani a kevésbé kiforrott, ezáltal a közhangulat által könnyebben befolyásolható fiatalokat. Rossz ötlet, az EMI-tábor ugyanis tanulságos hely. Az a hely, ahol leginkább felbukkannak az útkereső fiatalokban a nemzettudattal vagy éppen a toleranciával kapcsolatos meggyőződések és kétségek. Kérdések és kinyilatkoztatások, kirekesztő és mindenkit magához ölelő emberek kérdései záporoznak esetenként az előadókra. Kis híján azzal a nyíltsággal vagy éppen bárdolatlansággal, amely leginkább csak egy összeszokott osztályközösség sajátja. És közben lehetőség nyílik árnyaltabb, józanító válaszok megfogalmazására is …” Csinta Samu (Erdélyi Napló) A csángók között – a magyar az ördög nyelve! „ Szabó Ottó szobrász a Rovás Alkotócsoporttal július 16án és 17én a csángóknál járt. Ez volt az 5. Értjük egymást – Roz umieme si – Ne înțelegem Rovás Alkotótábor, amely 3 helyszínen zajlott … A moldvai csángókról általában kevés szó esik, pedig ez a legveszélyeztetettebb és legarchaikusabb, tehát legértékesebb – ha szabad ezzel a kifejezéssel élnünk - népcsoportunk egyike. A negyedmilliós moldvai katolikus lakosság alkotja legnagyobb részüket. A magyarul még tudó moldvai csángók száma már csak 62 ezer körülire tehet ő . Ez a népcsoport csak mintegy egynegyedét teszi ki az összes csángónak. Asszimilációjuk rohamosan folytatódi k. Sajnos, ezt a helyzetet a Vatikán érzéketlen politikája is el ő segíti. Hiába kérnek évszázadok óta magyar papokat, ezt eddig t ő lük megtagadták. Batthyányi Ignác erdélyi püspök 1787es levelében világosan fogalmaz: „Ne higgye Szentséged, hogy... csak egyn éhány szétszórt és ideodavándorolt magyarról van szó. Sok magyar család van, kik egész helységeket tartanak megszállva, és... er ő sen ragaszkodnak hazai nyelvükhöz." A gorzafalviak 1860as panaszkodó levele is ezt támasztja alá: „...hogy már 500 esztendeje mint magyar lakosok és római katolikusok igaz hitben eddigelé megmaradtunk, sok viszontagság között mindeneket elt ű rtünk, elszenvedtünk, megszaporodtunk, igazi hitben meger ő södtünk, ezt csak szegény magyar papjainknak köszönhetjük..." Érthetetlen, hogy az egyetemességet hirdet ő katolikus egyház számára miért nem fontos, az anyanyelven történ ő igehirdetés. Sokunknak az a véleménye, hogy Róma szempontjából az az el ő nyös, ha a csángók elrománosodnak és így az ortodox románok egy része katolikussá válik, ami a katolicizmus terjeszkedését segíti el ő az ortodoxia rovására. Ezzel Szabó Ottó is egyetértett. Egyik jeles kutatójuk, Domokos Pál Péter személyesen járt ezügyben a pápánál, de áldáson és közhelyeken kívül mást nem kapott. Üres kézzel tért haza, amint neke m egykor err ő l beszámolt …” Balassa Zoltán (Felvidék.ma)
