Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. július - Civitas Europica Centralis
2014-07-19
megtalálhatók. A hétvégi spliti, Ultra Europe elnevezésű elektronikus zenei találkozóval kapcsolatban is számos írás jelent meg. Már az első éjjel 49 embert vett őrizetbe a rendőrség drogbirtoklásért. A három nap alatt kétszázszor riasztották a mentőket, és több tucat embert tartottak bent kábítószer-fogyasztásért, túlzott alkoholfogyasztásért, valamint egyéb sérülésekért a spliti kórházban. És a fesztiváloknak még nincs vége …” Kriják Krisztina (ÚMKÚ) Övön alul, méltatlan szinten „Hallottak-e az 1848-ben Bácsföldváron lemészárolt magyarokról, akik a falu melletti zöldhalom alatt nyugszanak (hogy ne érdeklődjünk az utódaikról, mert valószinüleg nincsenek, hiszen a szerb támadók megöltek mindenkit, akit csak értek)? Továbbá, tudnak-e a zentai magyarok „nagy szaladásáról“, 1849. február 2-áról, Gyertyaszentelő Boldogasszony emlékezetes napjáról, vagy a Szenttamáson a szabadságharc alatt meggyilkolt magyarokról? Vagy emlékeznek-e a gimnáziumi történelmi anyagra, hogy a nagy szerb népvándorlások idején a 17. és 18. században a szerbek déli vidékeiről, vagyis Koszovóból és Metóhiából sok szerb bevándorolt a magyarok Délvidékére, (ami akkoriban – igaz – a Habsburg Birodalomhoz tartozott, de a Habsburgok Szent István koronája alatt uralkodtak itt) és feltételezhető-e ezekről a szerbekről annak ismerete, hogy egy másik államba érkeznek, ahol – mindennek ellenére – már a temesvári száborukon szerb nemzeti területi autonómiát követeltek? Vagy, hogy ne menjünk ilyen messzire, hallottak-e a magyarok kiirtásáról 1944-45-ben Újvidéken, Szenttamáson, Bajmokon, Szabadkán, Zomborban, Verbászon, Csúrogon (...)? (A lista túl hosszú lenne). És, hogy a németekről se feledkezzünk meg, tudnak-e arról, hogy a németek kiirtására Gádoron, Rezsőfalván, Járekon, Szeghegyen (...) létesített szerb gyűjtőtáborokban a németekkel együtt nagyszámú magyar is szenvedett? …” Friedrich Anna (Vajdaságma.info) Ajánló Ajánló Mítoszrombolás és önvizsgálat – Miért más Románia? „Bestsellernek mondható Lucian Boia történész Miért más Románia? című, a Koinónia Kiadó gondozásában magyarul is megjelent, RostásPéer István által fordított könyve” – hangzott el a kötet bemutatóján a kolozsvári Gaudeamus könyvesboltban. Az, hogy a román történelemszemlélet és -kutatás szempontjából az eddigi úzustól való egyértelmű eltávolodást jelző folyamat képviselőjének tavaly a Humanitas kiadásában megjelent könyve a második román nyelvű kiadást is megérte, már elég sokat elárul arról, hogy történelmi esszéként sikert aratott. Mint Stefano Bottoni történész írja, Boia új könyve a román társadalom torzulásait elemzi, és önvizsgálatra készteti egyre népesebb olvasótáborát: miért és mitől lett „más" Románia? „A számtalan vitát gerjesztő kötet több, mint eszmefuttatás: kiáltó szó egy útvesztett KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. JÚLIUS 20. 18 Új szemlélet a román történetírásban Lucian Boia 1944. február 1-jén született Bukarestben. Egyetemi tanulmányait a Bukaresti Egyetem történelem szakán végezte. 1972-ben doktori címet szerzett Eugen Brote (1850–1912) erdélyi politikusról tartott disszertációjával. Oktatói karrierjét 1967-ben kezdte az egyetemen, 1990-től professzora, főtitkára (1980-1983) és alelnöke (1983–1990) a Történetírás Története Nemzetközi Bizottságának. Fő kutatási irányai: az erdélyi román nemzeti mozgalom viszonya a Habsburg Monarchia népeihez, egyetemes és román historiográfia, a történelmi képzetek kutatása, tudományos, politikai, és történelmi mítoszrendszerek. Külföldön jelenleg az egyik legismertebb román történész. Olyan új módszert és egyben új szemléletet próbál meghonosítani a mai román történetírásban, amely a nyugateurópai historiográfiában már régen használatos. Szívesen dolgozik a történelmi mítosz fogalmával, megmagyarázza egyes történelmi mítoszok keletkezését, fejlődését, rámutatva: sokszor a politika segít a mítoszok keletkezésében. Amikor pedig az egyik vagy másik mítosz már nem felel meg az éppen aktuális irányzatnak, úgynevezett ellen-mítoszok jönnek létre. A szerző szerint két fő típusa létezik a történelemnek: az egyik a reális történelem – a száraz tények és évszámok végtelen sora –, a másik a saját, egyénileg vagy kollektíven alakított képünk a történelemről. A „reális" történelem és a történelem mint „diskurzus" nem lehet azonos. Az első egy hatalmas és rendezetlen tár, ahonnan a történész – vagy általában aki történelemről beszél – adatokat gyűjt és rendez a saját belátása szerint, legtöbbször a felkészültsége és az érdeke függvényében. A mítosz a történelem vonzáskörében nem más, mint erőltetett egyszerűsítése a történelemnek, a funkciója pedig az, hogy mindig létrehoz egy vagy több „lényegbevágó igazságot". A mítoszok bevezetnek a történelemben egy bizonyos rend-elvet vagy irányt, amely összhangban van egy adott társadalom szükségleteivel és távlati céljaival.
