Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. április - Civitas Europica Centralis
2014-04-29
azt lépten-nyomon végre is hajtották (és ma is folytatják). Már önmagában az, hogy a demokratikus ellenzék - maradjunk inkább ennél a valóságot jobban kifejező szóhasználatnál kerüli a nemzet, a magyarság szavakat, nem ismer olyant, hogy nemzetpolitika,érthetetlen, taszító a lakosság többségének. A hevesebb vérmérsékletű és gyanakvóbb "jobboldaliak" körében pedig egyenesen az árulás árulójele. A demokratikus ellenzéknek értenie kellene, hogy a jobboldal számára a nemzet, a magyarság hangsúlyosan olyan, mint kicsiben a család. Ez szép. Ez egy összetartozás érzés. És - ezt most kiemelem, mert a legfontosabb - ugyanez az érzés a demokratikus ellenzék óriási többségében is él, alkalmasint ugyanolyan erősen, mint a jobboldaliakban - csak éppen magától értődőnek tekintik, nem tartják beszédtémának …” Schweitzer Iván 2 (Nszv) R endszerváltók melankóliája – „Mi történt volna velünk, ha nincsen Trianon, ha nincsen gazdasági válság a húszas években, ha nincsenek bécsi döntések, ha nincsen második világháború, ha nincsen fasizmus, ha nincsen kommunizmus, ha nálunk Romániában nincsen Ceauşescu-diktatúra?” Markó Béla írása Lengyel László A szabadság melankóliája című kötetéről – „Mi tagadás, meggyötört Lengyel László ,,fejlődésregényként” is olvasható könyve, amely a rendszerváltásba torkolló nyolcvanas éveket világítja át elsősorban, de egyúttal az előzményekre és a következményekre is bőven kitér. (A szabadság melankóliája. Kossuth Kiadó, 2014.) Nem imponáló jegyzetanyaga, nem rendkívüli dokumentáltsága miatt kínlódtam meg vele, hiszen nagy elégtételemre, a közgazdasági szakirodalmat kivéve, természetesen ugyanabból a virtuális könyvtárból idéz egy-egy fontos szerzőt, ahová én is jártam valaha. Viszont rég zúdult rám egyszerre ennyi kérdés, ennyi dilemma és ennyi érzelem is ugyanakkor. Rég éreztem úgy egy ilyen kor- és kórtörténet olvastán, hogy újabb meg újabb hasonló könyvek megírását kéri számon mindannyiunktól, tőlem is tulajdonképpen: ,,Kérdezem magamtól: ilyene a történelem mértéke magyarként Kolozsváron és Kisbaconban, Kassán és Párkányban, Szabadkán és Abdán? Mi történt volna velem, ha anyám nem jön ki 1947-ben Pestre apámhoz?” (11. l.) Igen, mi történt volna velünk, ha nincsen Trianon, ha nincsen gazdasági válság a húszas években, ha nincsenek bécsi döntések, ha nincsen második világháború, ha nincsen fasizmus, ha nincsen kommunizmus, ha nálunk Romániában nincsen Ceauşescudiktatúra? Legalább a saját kérdéseinket meg kellene végre fogalmaznunk: ,,És vajon hogyan hangzik az erdélyi román, magyar, szász, zsidó nemzetiség, az erdélyi magyar önazonosság története 1955-től napjainkig?” (12. l.) De miért gyötörne ez éppen engem? Engem is? Hát mert kétségtelenül egy nemzedék felkészülésének, helykeresésének, helytállásának, kivételes felemelkedésének, majd mostanában körvonalazódó „bukásának” a krónikája ez. Az én nemzedékemről van szó …” (Erdélyi Riport) E rdélyben legjobb a magyar nyelv és kultúra jövője – „Ünnepi körülmények között került sor vasárnap délelőtt a dévai Téglás Gábor elméleti líceum aulájában az Apáczai Csere János magyar nyelv, irodalom és kultúra tantárgyversenye győzteseinek díjazására. Melyen ugyan magyarországi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyar diákok is részt vettek, a prímét azonban egyértelműen Erdély vitte …” Chirmiciu András (Nyugati Jelen) N agy nyelvi menetelésünk – „Nem kell keresgélnem, úton és útfélen belebotlom a magyar nyelvpusztításba és pusztulásba. Nem elegendő, hogy a gengszterváltással százezerszám hagyták el magyarok az országot, országokat, merthogy a magyarságnak egyetlen szülőföldje 2 közgazdász, újságíró KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. +3630 904 6164, http://www.cecid.net/ admin@cecid.net 2014. ÁPRILIS 29. 10
