Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. február - Civitas Europica Centralis
2014-02-11
segédkezzek ebben a bohózatban, s megpróbáljam megvetni a franciák szerinti, úgymond igazságos és tartós háború alapjait?" – írta a brit miniszterelnöknek…” Csáky Pál (Felvidék.ma) ➲ ➲S zocsi árnyoldala – „Az olimpiák – legyen szó a nyári vagy a téli játékokról – komplex befektetésnek tekinthetőek: hatalmas pénzmennyiségek mozognak a kiadási és a bevételi oldalon egyaránt, és komoly gazdasági stratégiához van szükség arra, hogy a rendező állam pozitívan jöjjön ki az egész ügyletből. Arról már nem is beszélve, hogy az olimpia után visszamaradó infrastruktúra működtetése is felkészülést és hosszú távú perspektívát kíván. De az ötkarikás játékoknak nem csak gazdasági jelentősége is van, hanem presztízsértéke is. Ez pedig pénzben nehezen (vagy egyáltalán nem) kifejezhető … Pozitív tünetek? A diktatúrák páratlan teljesítményekre képesek, ha pontszerűen összesűrűsödő, grandiózus dolgokról van szó. Gondoljunk csak az észak-kóreiaiak Arirang-ünnepére, aminél kevés lenyűgözőbb közösségi esemény van és lehet a világon. Ez teszi egyébként az antidemokratikus államokat különösen kegyetlen ellenféllé háborúikban: nem fogja őket vissza semmi abban, hogy az erőforrásaikat kontroll nélkül összpontosítsák egy irányba. A piac nem korlátoz, a belső állampolgári ellenállás sem: az van, amit a főnök(ök) mond(anak). Ezért nem volt számomra kérdéses soha, hogy a Szocsiban létrehozott létesítmények reprezentatívak és grandiózusak lesznek. Azonban ugyanazok a társadalmi körülmények, amelyek előállítják a fenti potenciált, egyben negatív előjelű hatásokat is termelnek. Elég csak ránézni mindarra a képanyagra, amit Szocsi épületeinek belsejéről szállít a sajtó: a dupla vécéktől a barna vízen át a konstrukciós hibák tömkelegéig. Aki már járt Oroszországban, az tudja hogy ezek a képek a cseppben a tenger elvét követve valami átfogó tendenciáról beszélnek: arról a gyatra minőségről, ami az elitek elitjét leszámítva Oroszország lakóinak mindennapi valósága … Ez persze nem az a kép, amit Putyin elnök sugallni akar: az ő szemében – és az ő sajtójában – Oroszország ismét civilizációs központtá válik, melynek csápjai Sziberiától Szíriáig és – immár újra – Magyarországig érnek. Ez részben így is van: Moszkva belvárosa soha nem volt gazdagságtól roskadozik, az országban valóban van pénz, a pénzt pedig sikerül regionális hatalommá konvertálni. De a Szocsi grandiózus gányoltságáról kiszivárgott képek ebbe az imázsba egyáltalán nem passzolnak bele. Még akkor sem, ha azokat nyilván Oroszország „barátai” ötszázszoros frekvencián pörgetik a sajtóban: csak azt lehet bedobni ugyanis a köztudatba, ami van. És a képek tanulsága szerint az olimpiai faluban van bőven alapanyag az ilyen képekhez. Szocsi tehát Oroszországot akként leplezi le, ami valójában: egy az oligarchák által pörgetett, de a mindennapokban a közép-európai szemmel nézett élhetetlenség felé sodródó ország, ami a putyini hatékony hatalomgyakorlással nem csak nyer, de egyben veszít is. Nem az a pont, amihez egy közép-európai országot érdemes lenne hozzákötni” Ravasz Ábel (Paraméter.sk) ➲ ➲M agyarország felelőssége a XX. századi tragédiákért – „Az elmúlt hetekben ismét fellángolt a vita, milyen felelősség terheli a magyarságot a XX. századi tragédiákért. A vitát a kormány holokauszt áldozatai előtt tervezett megemlékezései és a Szabadság térre tervezett új emlékmű gerjesztette. (A balliberális körök minden alkalmat megragadnak nemtelen támadásokra. Az sem tántorítja el őket, hogy ezzel az áldozatok emlékét is meggyalázzák.) Az alábbiakban röviden átfutunk a XX. század magyar sorsfordulóin. A magyarok a XX. században, az ellenséges propaganda által sugallt nemzetközi közhiedelemmel ellentétben, mindig jót akartak, az emberi szabadság, testvériség, igazságosság és humanitás vezérelte gondolatainkat. Ugyanakkor az is igaz, sokszor gyengék vagy ügyetlenek voltunk e szerint cselekedni, egyes estekben pedig megalkuvás is történt. Azonban vitathatatlanul igaz, hogy Magyarországon csak akkor történtek tömegesen embertelen dolgok, szörnyűségek, amikor az ország idegen megszállás alatt állt. A század elején, szarajevói merénylet után, a magyar politikai elit nem akart háborút. Tisza István miniszterelnök, a Monarchia felső vezetői közül KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • +3630 904 6164, http://www. cecid.net/ admin@cecid.net 2014-02-11. 12
