Kisebbségi Sajtófókusz, 2014. február - Civitas Europica Centralis
2014-02-08
sajtót, képes az elképzeléseket és cselekedeteket is többé-kevésbé egységes platformra helyezni. Mintha egy szinuszgörbén mozgott volna az egész téma a 20. században. Ezen a megállapításon még az sem változtat (csupán árnyalja a képet), ha ellenpontként azonnal ideírjuk, hogy bizony a szlovákok és a csehek 1938 és 1944 közötti viselkedése összehasonlíthatatlanul szégyenteljesebb, mint a miénk, magyaroké…” Csáky Pál (Felvidék.ma) ➲ ➲B éke és háború – „Egy hónapig sem tartott a január elején bejelentett koalíciós béke Bukarestben, és ezúttal is a szokásos forgatókönyv szerint zajlottak az események…” Balogh Levente (Krónika) ➲ ➲L iberális izmozás – „A Nemzeti Liberális Párt (PNL) által javasolt kormányátalakítás egy hosszabb ideje tervezett lépés. Hétfőn az adókedvezményes hitelátütemezés és a Daniel Chiţoiu pénzügyminiszterrel szembeni elégedetlenség csak elindítója, de nem kiváltó oka volt annak a nagyobb lélegzetű kormányátalakításnak, amit a liberálisok most megpróbálnak lenyomni a szociáldemokrata koalíciós partnerük torkán…” Borbély Tamás (Szabadság) ➲ ➲K eletről északra – „A jelenlegi gazdasági világválság – különösen Európában – nem kezdődött olyan bombasztikus rémhírekkel, mint mondjuk az 1929-es „nagy” válságot megelőző Fekete Kedd, de annál alattomosabbnak bizonyul…” Ravasz Ábel (Új Szó) ➲ ➲E rős állam régen és most – „Állandóan változó világban élünk, ami egyáltalán nem újdonság, az emberek minden időben ezt gondolták. De leginkább abban hisznek, hogy korábban jobb volt. Általában 20–30 évente jönnek a mélyrehatóbb társadalmi változások (néha forradalom), megközelítőleg akkor, amikor egy új generáció színre lép…” Horbulák Zsolt (Új Szó) ➲ ➲A történelmi lehetőség, amivel élni kell – „Tudjuk: sokféle nemzetfogalom létezik, illetve ugyanazon nemzet kebelén belül előfordul, hogy beállítódástól függetlenül másképp értelmezik, hogy ki tartozik a nemzethez, ki nem, illetve ki milyen fajta nemzethez tartozik. Magyarországon Trianon előtt a politikai nemzethez való tartozás jól elkülönült a kulturális értelemben vett nemzeti hovatartozástól, amint megtudhatjuk éppen frissiben Bárdi Nándortól, az MTA Kisebbségkutató Intézetének munkatársától is, aki Otthon és haza című tanulmánykötetéről adott interjút az Mno.hu-nak, s ebben a külhoni magyarság szemszögéből elemezte a helyzetet. A Trianon utáni mindenféle kényszerek jól összekuszálták ezeket az akkor látszólag jól körvonalazódott fogalmakat. A kommunizmus alatt nem gondolkodtak nemzetekben, ezért ez a probléma hivatalosan nem is merült fel. Meg is látszott ez a nyolcvanas, kilencvenes évek határozatlanságán, amikor újra ki kellett találni: ki tartozik a magyar nemzethez és ki nem? A többnyire szocialista kormányzások úgy tartották, hogy politikai értelemben magyar az, aki magyar állampolgár. Kulturális értelemben magyar az, aki magyarnak vallja magát. Magyar állampolgárnak viszont születni kellett, vagy hosszú évek magyarországi tartózkodását felvállalni, így a határon túli magyarok, ha nem költöztek Magyarországra, nem vállalhattak politikai közösséget a Magyarországon élő magyarokkal. A külhoni állampolgárság intézménye és annak lehetősége, hogy külhoni magyarok is részt vegyenek az országgyűlési választásokon, új helyzetet teremtett, hisz azok is részévé válhatnak ezáltal a politikai magyar nemzetnek, akik nem élnek Magyarországon…” Rédai Attila (Székelyhon.ro) ➲ ➲B ukaresti összevissza – „Azt hihetné a naiv ember, ha egy kormánykoalíció hetvenszázalékos többséggel irányíthatja az országot, ha ráadásul sorai napról napra gyarapodnak, lévén a parlamenti pártváltás oly egyszerű és természetes Romániában, mint a zoknicsere, s ha ráadásul az amúgy is gyenge ellenzék tovább osztódik, mert Traian Băsescu érdeke úgy kívánja, nem nehéz a kormányzás…” Simó Erzsébet (Háromszék) KISEBBSÉGI SAJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H-1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • +3630 904 6164, http://www. cecid.net/ admin@cecid.net 2014-02-08. 14
