Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. november - Civitas Europica Centralis
2013-11-02
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www. cecid .net/ admin@cecid.net 20131102 . 15 szerepl ő i képtelenek lennének megérteni, mir ő l, kikr ő l is van szó. Az egészet elintézhetnénk azzal, hogy mit számít a szó, a lényeg, hogy végre, történjen valami pozitív a határon túl rekedtek társadalmi életében …” Csabay Attila (TiszaNews) ? ? Egy rendszerváltó magyar esete a Felvidékkel – Az utódállamokbeli magyarságnak minden nemzetrészben megvannak a rendszerváltó személyiségei. Sokáig ő k jelentettek eligazodási pontot a magyar közösségek számára. Felvi déken ez a személy Duray Miklós , akivel Dunaszerdahelyen beszélgettünk – „… Látni kell, hogy a felvidéki magyar szavazatok mellett Bugár Béla pártja azoknak a szlovákoknak a szavazatával jut be a parlamentbe, akik számára a magyarok nem ellenszenvesek, de a szlovákul gondolkodó magyart szeretik. A magyar szavazatoknak egy jelent ő s részét pedig az éppen tudati válságba jutottak teszik ki. A MostHíd alapító elnöke kereszténydemokrata múltjára hivatkozva egyféle ministráns fiúimázst hozott magával, amivel azo kat er ő síti, akik számára nem az a fontos, hogy mit mondasz, hanem mit érzel. Félm ű velt választói nem veszik észre, hogy súlyos értékzavarban szenved ő politikus, aki számára nem világos, hogy a keresztények között nem csak katolikusok, hanem protestánsok i s vannak. Hiányos vallási ismeretek és a ministráns fiú egyszer ű sége egy felvidéki politikus számára sem elegend ő a sikerhez. Ehhez kellett a felvidéki magyar közösség szinte genetikussá váló félelme is. Sokan megpróbálják eltitkolni magyarságukat, úgy érz ik, hogy vesztenivalójuk van. Az ilyen embereknek jól jött a MostHíd. Sok kisvállalkozó például csak úgy támogat magyar rendezvényt, ha kilétét titokban tartják. Attól tart, hogy elveszítheti szlovák kapcsolatait. Ki kell mondani: a MostHíd párt a társad almi lezüllés tenyészete …” (Erdélyi Napló) ? ? Útban az ismer ő s ismeretlen felé – „ Gratulációk itt, kamion árnyékában félve meglobogtatott román zászló ott, de mindenekel ő tt vég eláthatatlan, méltóságteljes embersorok. A székelyek nagy menetelése az el ő zetes várakozásoknál is jóval nagyobb ünneppé kerekedett, olyan lélekgazdagító eseménny é , amelynek „elektromossága” minden bizonnyal tízezrekben világít még sokáig. Márpedig a tölte tre a jelek szerint szükség lesz még egy ideig, a letagadhatatlan lépték ű menetelést ugyanis nagy igyekezettel próbálják elhallgatni a román közvélemény el ő l. Sokan csalódásként élik meg, hogy bár a székelység és szövetségesei csúcsformában teljesítették a Bereck és Kökös közötti, klasszikussá nemesedett távot, másnap változatlan érdektelenségre, arrogáns elutasításra kellett ébredniük. Józanul belegondolva azonban aligha számíthattunk másra: a román társadalom többsége ugyanis olyan mértékben informálatlan , illetve félreinformált a székelység autonómiaigényének tárgykörében, hogy ingerküszöbét ma még sokkal inkább eléri a kóbor kutyák ügye, mintsem egy mellettük él ő nemzeti közösség tényleges sorsa. Márpedig abban az országban, amelyet miniszterei sok esetb en tévém ű sorokból irányítanak, a média által generált, illetve közvetített társadalmi nyomás hiánya, a hiány mesterséges fenntartása jó eséllyel tart parkolópályán szinte bármilyen ügyet. Majd csak belefullad a sikertelenségbe ... ” Csinta Samu (Erdélyi Nap ló) ? ? Ingerküszöbök – „ Az apró sikereknek is meg kell tanulnunk örülni. Annál is inkább, mert nagyok, sajnos, nincsenek. A rendszerváltás hajnalától, 1988tól számítva eltelt negyed évszázad. El vesztettünk Erdélyben négyszázezer magyar lelket, kit így, kit úgy, politikai érdekképviseletünk töredezett, a mindennapok létfenntartási gondjai alatt roskadozó átlagember számára szinte átláthatatlan, a fény pedig nem látszik az alagút végén. Legfeljebb pillanatokra dereng fel, s utána nem tudja az ember, káprázat volte vagy tényleges valóságérzékelés. A Székelyek Nagy Menetelése után mégis újra hajlamosak vagyunk a der ű látásra. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a közösség képes összefogni a magyar jöv ő érde kében, s az sem tagadható már, hogy az autonómiára vonatkozóan megvan a közakarat. Világosan igazolja ezt a kifejezetten politikai,
