Kisebbségi Sajtófókusz, 2013. október - Civitas Europica Centralis
2013-10-12
K ISEBBSÉGI S AJTÓFÓKUSZ Civitas Europica Centralis (CEC) • H1115 Budapest, Szentpéteri. u. 10.. • + 3630 904 6164 , http://www. cecid .net/ admin@cecid.net 20131012 . 11 ? ? Az EU támogatni akarja az ukrán gázvezetékrendsze r korszerűsítését – Október 10én Günther Oettinger , az Európai Bizottság energiaügyi biztosa kijelentette, hogy az EU kész finanszírozni az ukrán gá zvezetékrendszer modernizálását (KárpátInfo) V V é é l l e e m m é é n n y y , , p p u u b b l l i i c c i i s s z z t t i i k k a a , , i i n n t t e e r r j j ú ú , , b b l l o o g g ? ? A sorsközösség tudománya – „ Minden nemzetnek van emlékezetpolitikája, ám ritka az a hely és az az idő, amikor ez az átpolitizált emlékezet nincs konfliktusban a történettudománnyal. Sőt, az emlékezetpo litika és a történettudomány között szükségszerűek a konfliktusok, tekintettel a két tevékenységi forma eltérő tartalmára és céljára. Az már cseppet sem természetes, hogy az ellentét olyan erős legyen, hogy károsan hasson működésükre. Harmonikus állapot ak kor jöhet létre, ha az emlékezetpolitika nem terjeszkedik túl a területén, ha kutatásokat és nem eredményeket rendel a történettudománytól, ha nem szorítja ki a nyilvános térből a tényleges tudományt. Elfogadható viszony akkor alakulhat ki, ha az uralkodó politikai áramlat nem akarja ellenfeleit bűnbakként kiszorítani a közéletből, ha érdekeltnek tekinti magát a reális nemzeti önismeret megteremtésében … Az emlékezetpolitika soha nem a múltról, hanem a jelenről és a jövőt formáló hatalmi aspirációkról szól. Különösen agresszív lehet, ha a nemzeti történelem kisajátítására irányul, ha a felejtést, a sajátnak tekintett hagyomány megtisztítását célozza a rávetülő árnyéktól, vagy ha egy másik hagyomány pozitív teljesítményét akarja a feledés homályába kényszeríte ni. Vajon lehetősége, kötelességee a történettudománynak, hogy átlépje a saját szűkebb illetékességi területét és megütközzön a történelmet esetileg vagy tendenciaszerűen eltorzító, meghamisító emlékezetpolitikával? Sokszínűsége lehetővé teszi a történész szakma számára, hogy egy adott problematikáról lefolytassa a maga vitáit. De a történészszakma nem háríthatja el azt a felelősséget sem, amelyet a reális nemzeti önismeretért visel. Nem nézheti tétlenül, ha a politika – megkerülve vagy átlépve a történettu domány eredményeit – erőszakot tesz a múlton és egy olyan kollektív emlékezetet alakít ki, amely alkalmatlanná teszi a nemzettudatot arra, hogy feldolgozza a ma és a közeljövő reális kihívásait … ” Földes György (Nsz) ? ? Kié a felelősség? – „ A vásárhelyi piaci eset óta rengeteg szó esik nyelvi jogainkról. Aki még nem hallott róla: a múlt héten egy civil aktivista két nyelvű termékcímkéket osztogatott az árusok között, amiért a helyi rendőrség – hatós ági engedély hiányában történt szórólapozásért – megbírságolta. Az ügyet természetesen felkapta a magyar nyelvű média, az illetékes szervek pedig kényszerű magyarázkodásba kezdtek. Lehetetlen helyzet, dehát „maguk főzték, egyék is meg!” Az első kérdés, ami felvillan bennem az eset kapcsán: létezhet Vásárhelyen román ember, aki egy kétnyelvű termékcímkét összetéveszt valamiféle szórólappal? Szerintem nem. Akkor pedig másról nem is lehet szó, mint hamis nemzeti felsőbbrendűségből fakadó hatalmi visszaélésről … ” Szentgyörgyi László (központ.ro) ? ? Nyelvháború – „ Valamikor 1990 februárjában kezdődött a gyertyás tüntetéssel, amikor a vásárhelyiek tízezrével vonultunk ki, hogy követeljük iskolához és anya nyelvünk használathoz való jogunkat. Azóta több mint két évtized telt el, érdekvédelmi szövetség alakult, később különböző pártok jöttek létre, az a kevéske egyetértés, ami akkor annyira nagyszerűvé tette közérzetünket, így hullt darabjaira. Ma mindenki ha ngoztatja a magáét, hogy az övé a tökéletes megoldás, csak az a baj, hogy mi, civilek ebből semmit sem érzékelünk Vásárhelyen. A fekete március óta frontváros maradt. Csigaléptekkel sikerült harcok árán felmutatni sovány eredményt …” Kuti Márta (Vásárhelyi Hírlap)
